Úgy fogalmaznék, hogy sikerül sokszor elrejtenem a dadogásomat. 19 évesen még visszahúzódó voltam. Azután meg folyamatosan minden helyzetben beszéltem körmondatokban rengeteget. Persze olyan közegben, ahol meg tudtam nyílni. Sikerült átesnem a ló túloldalára. Hadartam, hogy biztos meghallgassanak, legyen időm elmondani azt, amit szeretnék, és figyeljenek oda rám. És ez az elemi erejű őszinteségnek mondható valami (részőszinteség) sokszor bajba sodort. 30 éves voltam mikor egy másik dadogó azt mondta nekem az utcán, hogy nekünk nem kell folyamatosan beszélnünk, ha kíváncsiak ránk, akkor úgy is megkérdeznek, meghallgatnak minket. És ez kicsit szöget ütött a fejembe, hogy nem kell mindig „harcolni a figyelemért”. Inkább felvettem a rám leginkább jellemző tisztelettudó stílust.

Ami A király beszéde című filmben is elhangzik, hogy félünk, hogy minket hülyének vagy bolondnak néznek azok az emberek, akikre első benyomást teszünk, ez nem alaptalan. Én irodai munkát végzek, közéleti dolgokba is belefolyok. És nagyon ciki tud az lenni, mikor az utca ember mondja nekem, hogy „hallotta, hogy mit mondott a tévé két” nappal korábban? És én akkor pislogok, mint hal a szatyorban, mert legalább már öt napja nem néztem tévét. A válasz az volt, hogy „n-n-nem t-tudom”. És ők akkor néztek rám lesajnálóan. Rá kellett szoknom arra, hogy mindennap kezembe veszem az újságot, és azt a pár oldalt átnyálazom, ami a városomról szól, meg a közvetlen kis településekről. Ez 20-30 perc alatt kényelmesen meg van. Persze nézem azt is, hogy milyen programok vannak a városomban vagy a környező városokban, meg amúgy is szeretek csavarogni, mindent meghallgatni, nézni, ami érdekel. És akkor az egyszerű emberek, ismerőseink azt mondják, hogy nézd, már ennek az embernek oda kell figyelni a szavára. Ez kompenzálja a másik emberben a negatív képet, mert úgy látja, hogy a dadogás mögött van érdemi mondanivaló.

Meg szerintem minél jobban otthon vagyunk egy témában, annál nyugodtabban is beszélünk, kevésbé bizonytalanul. Nyolc éve még a munkahelyemen nem akartak a kezembe adni telefont ügyintézés céljából, mert előítéletesek voltak. Eleinte fel kellett írnom magamnak a szöveget, meg a témát kicsit megvizsgálni. Emlékszem rá, mikor az egyetemen kellett szóban referálnom, és ha nem készültem fel alaposan, akkor szétesett az egész, mert izgatott helyzetben nem megy a rögtönzés. Telefonban is nagyon nehéz, mikor megkavarodom, és nem látom a másik ember arcát, hogy éppen most mit gondol, és nem tudok testjelzésekkel válaszolni. Persze megtanultam idővel a hivatali protokollt, és kimenteni magam megfelelően, mikor egy váratlan kérdés ér. Meg vannak ezek a süketelős egyszerű dumák.

Idővel call centeres melóba is be kellett kapcsolódnom kényszerűségből, mert emberhiány volt. Teljesen vadidegenekkel még nehezebb. Előttem volt a törzsszöveg, amitől tapasztalás útján egy idő után kicsit el lehetett térni. Sőt sokszor a mutatóujjammal ütöttem magamnak a beszédem ütemét, amikor telefonáltam. Ez rengeteget segített a telefonban, hogy a száraz szöveget felmondjam. Mondanom sem kell, az ilyen feladat egy átlag lelkületű embert is megterhel, nemhogy egy dadogót, aki 5 éves kora óta szorongásban él.

Érdemes sokszor az életritmusunkon is lassítani. Időben elindulni, nehogy a kapkodás miatt még nehezebben tudjunk beszélni. Muszáj megterveznünk sok mindent előre, hogy ne kapjon el minket a káosz, ha kilépünk a komfortból. Borzalmas, mikor a boltban a kasszánál állunk, és egy csinos hölgy szolgál ki minket, és tételezzük fel, hogy nem a legcsinosabban vagyunk öltözve, s még bele is törik a nyelvünk a szavak, mondatok elejébe. Barátok szerzése nekem nem okozott igazán nagy nehézséget. Mivel nekünk, dadogóknak a beszéd átok, de bizonyos szempontból szerencse, hogy ezáltal jó emberismerőkké váltunk. Ránézésből, arcmimikákból látjuk a másik ember valódi énjét, vagyis csak gondoljuk. De ezekkel az emberekkel is fel kell vennünk a kapcsolatot.

Nekem megnehezítette a lányokkal való ismerkedésemet a dadogás, ráadásul nulla önbizalomhiánnyal fűszerezve. Egy 60 feletti dadogó mondta nekem, hogy 10 éve szabadult meg a kínzó dadogástól, és azóta szépen beszélő rejtett dadogóvá vált. Amúgy is szeretett sokat olvasni, ő így küzdött meg vele. Amit én is gyanítottam, hogy a pszichológiai háttér mellett van egy fizikai akadály is a hangképzésben, és ez a levegővételnél jelentkezik. Valamiért megszorul a stressz hatására a levegő a mellkasunkban. A fickó sokat olvasott ezek után hangosan. És engem is megkért rá, hogy olvassak fel neki egy tetszőleges könyvből. És mivel nem szoktam olvasni, így kicsit elszégyelltem magam, hogy nem tudok helyesen olvasni, iskolába lehet nem figyeltem és kapkodtam. Egy levegővel akartam neki esni egy bekezdésnek, de a közepe felé már elfáradtam, mivel elfogyott a levegőm. Nem vettem levegőt a mondat elején, sem a vesszőknél. Megfogadtam a tanácsot, és 5 perc után megpróbáltam helyesen olvasni. Pár napig gyakoroltam otthon egy kicsit a hangos olvasást. Igaz, komolyabban kellene vennem, és folyamatosan gyakorolgatni.

És itt jön újra képbe az előbb említett csinos boltos nő. Mikor ott állok a pultnál, és nagyon ki akarom mondani, amit akarok, veszek egy szemmel nem látható mély levegőt, és mikor engedem ki a levegőt, akkor akadálytalanul ki tudom mondani a mondatot, vagy a mondat elejét. Nehezebb szavaknál is veszek levegőt, és ugyanezt teszem. Nekem ez nagyon sokat segített. Érdemes ezt a technikát kipróbálni, kísérletezni vele. Illetve egy ideje a dadogást nem csak mechanikusan vizsgálom magamon, hanem a mögötte rejlő pszichológiai dolgokat. Túlhaladva egy ideje, hogy milyen sérelmeket szenvedtem el, próbálom szebbé tenni az életemet és könnyebbé a lelkemet. Nekünk, szorongósabb embereknek a bűntudatainktól kellene megszabadulnunk első sorban. Ezért tucatjával falom az önsegítő pszichológiai könyveket. Nem jegyzetelek, csak gondolatok ragadnak meg a fejemben, amik rávezetnek a helyes útra. Almási Kitti, Bagdy Emőke, Pál Ferenc és társai, akiket szoktam lapozgatni. Rengeteg tanács van, hogy hogyan fogadjuk el magunkat, és hogyan kezeljük embertársainkat. Ez már egy másik téma, de hát ez a dadogás egy sokrétű probléma.