Az utóbbi hónapok egyik legnagyobb port felverő híre Hollywoodban – Johnny Depp és Amber Heard tragikomikus tárgyalása mellett – az afáziával diagnosztizált Bruce Willis visszavonulása volt. Szinte hetente jelennek meg róla érzelmes képek és videók bombasztikus szalagcímekkel. Azt azonban kevesen tudják, hogy a filmsztár életét egy másik beszédhiba is végigkísérte. Igen, természetesen a dadogás…
Kezdjük akkor az elején… pontosabban a végén. Mi az az afázia? A nyelvhasználat képességének zavara. Az afáziás nem képes teljes értékűen használni a nyelvet, nem tudja kimondani, elmondani azt, amit akar. Az afázia kialakulásának leggyakoribb oka az agyvérzés (stroke), vagy általánosságban az olyan agyi területek sérülései, amelyek a nyelvi funkciókkal állnak kapcsolatban. Ez történt Bruce Willisszel is: egy háborús akciófilm, a 2003-ban megjelent Nap könnyei forgatása közben eltalálta a homlokán egy repesz, amiből fokozatosan alakult ki nála az afázia.
Bruce Willisnek két szerető családja is van (Demi Moorral és Emma Heminggel), akik közösen hozták nyilvánosságra a szomorú hírt. Ez egyben magyarázatul szolgál azokra a kritikákra is, amelyek a színészóriás szakmai hanyatlásáról szóltak, és arról, hogy csak a pénzért vállal újabban „Zs-kategóriás” szerepeket (mint kiderült, ezeknél is fülhallgatón keresztül játszották be neki pár szavas mondatait). Az ismert magyar előadóművészek közül például Kulka János és Lang Györgyi is afáziában szenved.
Talán kevesen tudják, de Bruce Willis életében nem ez az első komoly beszédprobléma. A sztár fiatalkorában súlyosan dadogott, és számára a színészet a beszédhiba leküzdésének eszköze is volt. Több interjúban is felidézi, hogy amint megjelent a színpadon, megszűnt a dadogása – a közönség távozása után viszont rögtön visszatért a zavaró beszédhiba. Egy interjúban úgy fogalmazott:
„Alig tudtam beszélni. Három percbe telt, mire befejeztem egy mondatot. Mindez megterhelő annak, akik szeretné kifejezni magát, szeretné, hogy meghallgassák, de nem megy. Ijesztő volt. Aztán amikor elkezdtem játszani egy darabban, elmúlt a dadogás. Fenomenális érzés volt.”
Beszédhibája ellenére Willis nem élt visszavonult életet, a színészi karrier előtt kétkezi munkából tartotta el magát. Dolgozott biztonsági őrként egy nukleáris erőműnél, majd felcsapott magándetektívnek is. A legtöbb időt azonban bárokban töltötte, így találta őt meg egy filmes cég embere, aki egy aprócska szerepre, nevezetesen egy csaposéra keresett színészt. A többi már filmtörténelem: A simlis és a szende, Drágán add az életed!, Az utolsó cserkész, Ponyvaregény, Hatodik érzék – összesen több mint 70 filmszerep a visszavonulásig!
Bruce Willis az AIS amerikai dadogókat képviselő szervezet gálaestjén beszélt legrészletesebben a dadogással vívott küzdelméről. Az interneten a mai napig elérhető felvételből kiderül, hogy 6 éves korában kezdett dadogni, és hogy a színjátszás mellett a főiskolai beszédtanáraitól is sok segítséget kapott a beszédhibája leküzdésében. Beszéde végén Eleanor Roosevelt, a híres amerikai first lady szavait idézi szabadon, az eredeti mondás így hangzik: „Senki nem kelthet bennünk kisebbrendűségi érzést a jóváhagyásunk nélkül.” A hírhedt akcióhős ezen annyira elérzékenyül, hogy pár másodpercig a könnyeivel küszködik – szerintem ez többet mond minden szónál arról, hogy milyen küzdelmet vívott a beszédhibával és a hozzá kapcsolódó negatív érzésekkel. Végezetül a dadogó gyerekek szüleihez fordul (maga is ötgyermekes édesapa): „legyetek türelmesek velük, mindig hallgassátok meg őket, adjatok nekik bátorítást és pozitív megerősítést!”
Úgy látszik, hogy Bruce Willisnél nem egyszeri „baleset”, hanem az élete szerves része, sorsa, karmája is a szavakért folytatott küzdelem. És ezen a téren – ismerve a probléma súlyát – nem kevebbet dolgozott, mint a filmvásznon. Minden elismerésünk ezért – is!
Hojdák Gergely