Történetem
46 évesen 2017.január 10-én lettem beteg.
Éjjel arra ébredtem, hogy rettenetesen fáj a fejem. Hajnal fél ötkor vettem be gyógyszert, mert nem múlt a fájdalom. Reggel ittam egy kávét, szívtam egy cigit. Mire mentem volna dolgozni már nem tudtam beszélni. Akkor szóltam a feleségemnek, de csak annyit tudtam mondani, hogy ˝nem értem˝. A feleségem felkeltette a nagy gyereket, aki a kicsit átvitte a másik szobába. Egyszerre hívta a mentőket. Bevittek a sürgősségire. Onnantól kezdve nemsok mindenre emlékszem. A Neurológián két hetet töltöttem mire egy kicsit jobb lett az állapotom, de a fejfájás nem múlt el. Utána majdnem két hónapot voltam a rehabilitációs osztályon Budapesten Angiográfia és MR vizsgálat után magán úton jutottam Pécsre. Ott újabb MR vizsgálat után novemberben agydaganattal műtöttek.
Igazából rajtam nem lehetett összevenni semmit külsőleg. A változást az érzékelte, aki tudta az előzményeket. A műtét utáni állapotom annyiban nehezítette betegségem, hogy februárban súlyos epilepsziás rohamaim voltak. Közel egy év kellett, hogy a kombinált gyógyszerek megszüntessék a nagy rohamokat. Sajnos kisrohamok napi szinten jelen vannak a mai napig. Pécsen rendszeres MR ellenőrzéskor felajánlottak egy akkor még kísérleti vizsgálati lehetőséget / Nextim/. Agyamat kívűlről stimulálva keresték a rohamok kiindulásának helyét. Sajnos nekem ez a beszédközpont, ezért nem javasolta orvosom a műtétet, ami esetleg csökkentené, vagy meg is szüntetné a rohamaimat.
A betegség előtt fociztam. Az agyi történés miatt teljesen kiestem abból a körből. A beszéd még ma is nehézségekkel jár, akkor van gond vele, ha fáradok. Az írással vannak problémáim betű tévesztés, a beszédnél is keverem a dolgokat. Nehezen jutnak eszembe a szavak próbálok javítani vagy segítenek. Az olvasásnál nehéz a hosszabb szöveg olvasása mert a jobb oldalamon periférikus látási problémám van. A bal oldalt jobban látom. A figyelmem is nehéz több felé irányítani. Ha 4-5-en beszélgetünk nehezen tudok figyelni, inkább csak egy két emberre figyelek. Gondolataimat gyorsan leírom, mert az emlékezetem nem túl jó. Van, hogy hamar visszajön, de inkább később vagy egyáltalán nem. Korábbi kapcsolatok megszűntek. Sok régi ember nem keres. Csak két három barát maradt meg, de lettek helyettük újak. Kicsit bezárkóztam a külvilág elől. Voltak problémáim, de a család sokat segített. Nagy problémám nincs csak éjszaka, mikor mindenki alszik akkor vagyok kicsit letörve, eszembe jutnak a régi dolgok és hogy mi lehetett volna. De az is foglalkoztat, hogy miért pont én?
Elfogadtam, ami történt velem. Nem siránkozom. Élem az életet. Van miért és van kiért.
Teszem a dolgom a mindennapokban. Segítem a családi dolgokat PL: elindítom a gyereket az iskolába, ebédet csomagolok a nejemnek, mosok, vasalok, ebédet főzök. Bolti vásárlás során leginkább a nagyobb címletű bankjegyeket használom, mert a betegségem miatt nem mindig értem, hogy mennyi az összeg, amit kérnek tőlem. Néha így is sokkal több pénzt adok és emiatt értetlenül néz az a pénztáros, hogy mit szeretnék. A nehéz dolgokat nem engedi a családom hogy vigyem, ezért a járókelők néha furcsán néznek, de nem magyarázhatom el mindenkinek mi a problémám. A közlekedés nagy figyelmet igényel, de ritkán okoz problémát. Amit tudok azért megteszek és könnyítem a család mindennapjait.