Az egyesületünk pályázati felhívására öt olyan pályázat érkezett, amelynek írója megélte azt az állapotot, hogy beszédképtelen, afáziás lett, és emellett mozgásában is súlyosan korlátozott.
Preizler György, Hojek Kornélia, Kádárné Bíró Anna, Kard Éva és Majoros Ágnes történetei – más életkorban, más családi környezetben, eltérő súlyossági fokban – de mindannyian ezt szenvedték el, erről szól betegségük története és gyógyulásuk körülményei is. Mondhatnánk, hogy sorsukban sok közös vonás van, azon túl is, hogy mind az ötük a dunaújvárosi Szent Panteleon Kórház és Rendelőintézetben, Takácsné Csór Mariann logopédus kliensei. Az írásaikból kicseng a gyógyulási vágy, belső erő és hit, az akaraterő, kitartás, türelem. Mindezekre nagyon nagy szükségük is van, nem csak nekik, hanem családtagjaiknak is, akik derekasan mellettük állnak.
2014. augusztus 07.-én Angliába Londonba mentem munkavégzés céljából.
Először szállodába mentünk takarítani a Tesómmal.
Angolul még nem nagyon értettem. Ezért egyik nap mikor bejött a főnök mondott valamit. Azt értettem a testbeszédéből, hogy nem jól végeztem a munkámat. Átmentem a Tesómhoz és elmondtam Neki.
Haza felé mondta, hogy úgy sem tetszik ez a munka, másnap bemegyünk és felmondunk. Szerencsére a közelben lakó Magyarokkal találkoztunk és Ők ajánlották, hogy menjünk oda, ahol Ők dolgoznak a szendvics gyárba a greencore group-hoz.
Másnap bementünk a szállodába felmondani. Kérlelték, hogy ne menjünk el, mert mi dolgoztunk a legjobban. Hazáig, majd utána is sokat nevettünk ezen.
Sok Magyar dolgozott a szendvics gyárban, így könnyen beilleszkedtünk.
Beiratkoztam a Newham College London alapfokú, majd a középfokú angol nyelv tanfolyamára. 2015. augusztus 12.-én az alapfokún, november 01.-én a középfokún sikeresen vizsgáztam.
2018.szeptember 17.-én reggel elütöttek a biciklimmel. Londonban kórházba kerültem, ahol 2 koponya műtétem volt. Amíg nem javult az állapotom kómában tartottak. Sajnos nem emlékszem erre az időszakra. A kómából a 3. ébresztéskor úgy döntöttek, hogy nem altatnak vissza, lesz, ami lesz.
2019.január 17.-én a Blackheath Agysérültek Osztályára kerültem rehabilitációra, mivel nehézségeim voltak a járással, egyensúllyal, memóriával, beszéddel, evéssel.
A nagyon kedves, segítőkész Gondozók és a Tolmács segítségével ezeket 8 hónap alatt újra tanultam. Sokat segített, hogy kijárhattam az udvarra, ahol tudtam kommunikálni a többi Bentlakóval és a telefonommal fotózhattam a virágokat, mókusokat, madarakat. Ezeket a fotókat megosztottam a Családommal és az Ismerőseimmel, akikkel így kapcsolatban lehettem.
Szerencsére közel laktunk, így a Lánykám sokszor tudott látogatni. De azért már nagyon vágytam haza.
Mondták, hogy menjünk el azokra a helyekre, ahol jártunk, mert ettől sok emlék visszatér.
Miután haza kerültem a Lánykámmal bejártuk a környéket, megmutatta hova jár egyetemre és hol dolgozni mellette.
Ezután a Temze hídon át besétáltam a munkahelyére meglátogatni, majd a hídon vissza sétáltam az otthonunkba. A kollegája aggódott, hogy szerencsésen haza érjek.
De vittem 1 térképet, amin bejelöltem hol lakunk és így meg tudtam mutatni hova szeretnék eljutni. Nagyon jó érzés volt, hogy mindig szívesen segítettek, és önálló voltam.
Aztán sokszor kisétáltam a Richmond parkba, amely mellett lakik Sir David Attenborough és jár is a parkba. A tónál sok szép madárral, az erdőnél meg mókusokkal, szarvas csordával is találkozhattam. A parkban van az Isabella Plantation, ahol csodálatos növények, virágok vannak.
Mielőtt haza jöttem kontrollra mentem a kórházba. A Doktornő mondta, hogy kész csoda, hogy ilyen jól vagyok. Ők is mindent megtettek a műtétek során, majd a rehabilitáción is. De az, hogy ilyen jól közreműködtem, így magamnak mondjam a legnagyobb köszönetet.
Miután költöznünk kellett a lakásból, úgy gondoltuk, hogy a Lánykám egyedül jobban boldogul, így én meg egyedül haza repültem.
2020. júniusban írt levelemben kértem segítséget Szíjjártó Pétertől. Sajnos nem kaptam rá választ.
Először Anyukámnál laktam, de beteg volt. Emiatt sokat stresszeltem. Ettől 2021.08.18.-án kórházba kerültem gyenge strokkal.
Ezért úgy döntött a Tesóm, hogy Anyukámnak is jobb, ha otthonban kerül. Így felújítottam a lakásomat és visszaköltöztem a városba.
A covid19 járvány miatt indította az online csoportot a hasonló sérültekkel. Nagyon jó volt velük beszélgetni. Ezután a személyes csoportba is bekerülhettem. Mivel egyedül élek nagyon nagy segítség, és nagyon fontos, hogy meg tudom beszélni Vele és a Csoporttal a heti történéseimet. A feladatok is kellemes, memória javító, jó időtöltést adnak.
Itt összebarátkoztunk Gabriella Kósa-Somogyi -val. Azóta figyelünk egymásra. Rendszeresen beszélünk telefonon is és sok helyre együtt megyünk. Voltunk január-ban a Szépművészeti Múzeumban a Renoir híres fracia festő kiállításán. Akkor jutott eszembe, hogy Munkácsi Mihály is találkozott vele a róla íródott Aranyecset és a Nap szerelmese könyvek szerint.
Ekkor olvastam, hogy Székesfehérváron májusig látható a Munkácsi Mihály festmény gyűjteménye. Gabriellával oda is elmentünk. Csodálatos élmény volt a festményeit látni és újra átélni a tini korombeli érzéseket, amiket a könyvek olvasásakor éreztem.
Azóta bejártuk Gabriellával a Duna partot és elmesélte hogyan építették régen a vízelvezetést, hogy a város ne süllyedjen. Közben gyönyörködtünk a Dunában és a sok szép növényben, virágban.
A kórház után jelentkeztem a Logopédusnál. Nagyon fontos, hogy azóta is járhatok Hozzá.
Azután a Logopédus mondta, hogy a fogyásom érdekében sportoljak, mert a séta kevés volt hozzá. Eszembe jutott, hogy régen jártam futni és úszni. Így az egészségem miatt el kezdtem lejárni futni, meg néha úszni is eljutok Gabriellával.
Akkor hirdették meg a VI. Jót fut a Város-Dunaújváros 2024.05.18. és megnyertem a Legidősebb női Sportoló díjat. Amire nagyon büszke vagyok, hogy ennyi nehézség után teljesítettem a 2 km-es távot.
Sokszor bemegyek a városba a Duna partra sétálni és a kilátón gyönyörködni a növényekbe.
Gabikával készülünk a felújított Szalki-sziget: Szaunapark és Szabadstrandra. Augusztusban készülünk a Van Gogh festőzseni kiállítására is.
Sajnos dolgozni nem tudok, mert 2 3 óra után elfáradok és a rövid memóriám is gyenge.
Az életemben mivel egyik nap sokszor olyan, mint a másik, ezért így tudom összefoglalni a napi történéseket.
A környezetem jelzi a változásomat. Nehezebben értjük meg egymást. Ezért átértékelődtek a családi, baráti kapcsolataim. Legtöbb Szeretteimmel megszakadt a megszokott kapcsolat tartásunk. Így sokszor elveszettnek érzem magam. Így a napi életvitelem elég egyhangú.
Reggel éhgyomorra beveszem a gyógyszereket.1 óra múlva jön a kávé és a reggeli kalács. Utána mosogatás, rendrakás, tisztálkodás, néha mosás, takarítás.
A telefonon megnézem a bejövő értesítéseket, elolvasom a híreket, időjárás jelentést, levelezéseimet, mert így tartom a kapcsolatot a Gyerekeimmel, Unokámmal. Néha elmegyek boltba. A szerint vásárolok, hogy hideget, vagy meleget ennék. Minden nap eljárok az ebédért, amelyre feliratkoztam. Minden nap gyönyörködök az erkélyen lévő virágaimban, növényeimben, amelyeket rendszeresen gondozok.
Sokszor kell a gondolkodásomat értékelni, ezért mióta kijöttem a rehabilitációról ezeket az írásaimat mindig elérhető helyen tartom.
A küzdésemről szóló idézetem.
Hogy elérjem, amire legjobban vágyok
1. Sikeres vagyok
2. Életem bőségesen teljes
3. Testem minden sejtje energiával, egészséggel teli
4. Megérdemlem a szeretetet
5. Könnyen bevonzom az álmaimat
6. Nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok
7. Mindent el tudok érni, amire vágyok
8. Lehetőségeim korlátlanok
9. Könnyedén elérem céljaimat
10. Sugárzik belőlem a szeretet és boldogság
11. A mosoly érték
A mosoly értéke
A mosoly semmibe sem kerül, de sokat ad.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, még sem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni, vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni.
Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály: Mosolyogj!
Hogyan bánj velem?
Mosolyogj! Legyél szeretetteljes! Legyél türelmes, érdeklődő, segítőkész!
Legyünk együtt vidámak!
Hálásan köszönöm, ha ilyen sok jót, szépek kaphatok még a hátralévő életemben!
Az írásműveket kissé összefésültük és sorrendbe szerkesztettük. Hamarosan olvashatók lesznek az egyesület honlapján, ezért csak egy-egy hozzájuk fűződő gondolatot osztottunk itt meg. A pályázók között azonban vannak, akik versbe foglalták a gondolatainkat. Ezeket a verseket szeretném felolvasni. A versek tartalma rendkívül direkten fejezi ki a pályázat címét, választ ad az abban feltett kérdésre.
