Történetem
Kard Éva vagyok. 2023. február 17-én, 69 évesen STROKE-ot kaptam. Családomnak köszönhetően segítséget kaptam. A kórház neurológiai osztályán egy hetet feküdtem, kezeléseket kaptam és logopédus fejlesztette a beszédkészségemet. Ezután Székesfehérvárra kerültem, ott STENT-t kaptam a nyaki erembe. (A stent maga egy hálós szerkezetű, csőszerű eszköz, amelyek azért helyeznek el az érben, hogy nyitva tartsa azt.)
Sajnos a beszédkészségemet érte a nagy trauma. Így a kommunikáció nagyon nehéz volt. Nem tudtam kimondani amit szerettem volna. Nem tudtam a számmal, a nyelvemmel megformálni a betűket. Ebben nagy segítségemre volt a kórház logopédusa.
A rengeteg gyakorlás a logopédussal és a családommal erőt adott, így javult a beszédem. Családom nap mint nap nagyon sokat segített fizikailag és mentálisan is. Segítettem a bevásárlásban, a takarításban, főzésben. Orvosi vizsgálatokra a lányom vitt, kísért el. Egyedül nem tudtam volna ezt végig csinálni. Mára már idegenekkel is tudok beszélgetni, orvosokhoz egyedül járok, boltokban tudok egyedül bevásárolni. Nagyon türelmesek voltak, mire ki tudtam mondani egy szót, nem szóltak bele, nem javítottak ki. Ez erőt adott és javult a beszédem. Azután már mondatokat is meg tudtam fogalmazni és kimondani. Ez a másfél év hosszú idő volt, de megérte az erőfeszítésemet. Mára már majdnem hiba nélkül megy a kommunikáció.
Nagyon sokat segített a mozgásállapotomon az is, hogy van egy kis kertem és ott veteményeskedem. Meg persze egy Mázli nevű kutyám. Felelősséget vállaltam érte amikor befogadtam, nem hagyhatom cserben. Szerintem jót tesz a beszéd fejlesztésében, hogy beszélgetek a növényeimmel. a kutyámmal is.
Belekeveredtem egy számomra eddig ismeretlen horgolási technikába, (amigurumi), és azóta rengeteg állatfigurát horgoltam a családomnak és persze a dédunokáimnak. Ez fejlesztette a finommotorikai képességemet is, mert volt, amikor írásban összekevertem a betűk sorrendjét a szavakban. Ez már ritkán fordul elő Mára már úgy gondolom, hogy el fogom érni acélomat a betegségem leküzdésében.
Weöres Sándor: Még annyi mindent
Még annyi mindent elsorolni kéne,
mit átéltem, tanultam, megfigyeltem,
s a sokszoros találkozásokat
s az egyetlen-egyszer történteket.
Minden virágszál említésre vár,
minden marék por megjegyzésre méltó,
s az elmondásba egyszerre csak egy fér
és még az egynek is csak törmeléke.
Az ember emlékekben milliárdos,
emlékek elmondásában szegény,
a könyvből majdnem minden kimarad
s helyébe lép a foszlány és az álom.
