Kádárné Bíró Anna

Januárban sztrókot kaptam. 2 napig ott feküdtem mert nem tudtam felállni. Nem mozgott a bal kezem és a lábam. A rendőrség törte rám az ajtót. Jött a mentő és bevittek a dunaújvárosi kórházba. A mentősök mondták, hogy sztrókot kaptam én nem is akartam elhinni. Aztán mondták, hogy hozunk egy tükröt. Akkor láttam, hogy a szám el van deformálva kaptam injekciót is. Bevittek a dunaújvárosi kórházba. Ott röntgent és CT felvételt készítettek, de hál istennek nem volt komolyabb baj. Aztán felvittek a Neurológiai osztályra. Ott voltam két hétig. Aztán január 26.-án felvittek a Rehabilitációs osztályra. Ott minden kezelést megkaptam, masszázs, elektromos kezelés. Sokat segített és még mindig sokat segít ma is. A gyógytornász is naponta jött, ő sokat segített. Azonkívül volt logopédus, ő is sokat segített. Még mindig járok logopédushoz. Azonkívül a barátnőm is sokat segített és még mindig sokat segít. A családom sajnos messze van, de ők is mindig jöttek, amikor csak tudtak. Egyik barátnőm még Kaposvàrról is eljött. Többször meglátogatott. Nagyon sokat sétáltunk. De volt olyan is, hogy még a víz is kifolyt a számból. Soha nem estem el, pedig nem használtam semmit. Mindent megteszek hogy, napról napra jobban legyek. Sajnos volt egy kis balesetem elszédültem a fürdőkádban, és újból a mentő jött értem. Csináltak röntgent és CT és kiderült, hogy eltört egy bordám. Még vissza kell mennem újból csinálnak röntgent és megmondják mit tegyek. Ebből is hamarosan meggyógyulok Most már csak arra koncentrálok, hogy ne legyen másik balesetem. Mondták, hogy akár még teljesen rendbe is jöhetek. A beszédem is javítanom kell még. Kicsit gyorsan beszélek. Az idegen emberek jól viszonyulnak hozzám. Miben változtam? Abban mindenképp, hogy lassabban csinálok mindent. És ezután is mindent megteszek, hogy egyre jobb legyen a mozgásom. Végül egy idézet a kitartásról. „Van remény, akkor is, amikor az agyad azt próbálja veled elhitetni, hogy nincs.” És én e szerint élek.