A dadogásról
Öt éves lehettem
Mikor a dadogást elkezdtem.
Anyáék nem értették
Miért nem megy a beszéd nekem.
És ahogy nőttem,
Egyre nagyobb lettem
Egyre nagyobb stresszforrás
Lett az életemben.
Általánosban még elvoltam,
Sok hülyeséget mondtam,
Aztán jött a gimi,
Ahol befelé fordultam.
Ennek oka nem más,
Csakis a társaság.
Ahol elfogadtak,
Ott nyomtam a rizsát.
S hogy mit is lehet tenni?
Ne tessék megijedni!
Csak várják ki szépen
És lényegében ennyi.
Ne nézzenek hülyének
És ha kell, segítsenek
De semmiképpen ne kérdezzék
Ugyanazt még hétszer.
Aki keres,
Mindenkiben talál hibát,
De senki sem tökéletes,
És ettől szép a világ.