Görög feljegyzések: Aphonos és Anaudos

A Kr.e. 400 körül élt Hippokratész hatása az orvoslásra kétségkívül felbecsülhetetlen mértékű. A betegségek természetfeletti okokkal való magyarázatát elutasította, úttörő módon kijelentette, hogy az agy a gondolkodás és az érzelmek központja, nem a szív. Ezzel a lokalizációs elmélet és egy több évszázados vita alapjait fektette le.

Arisztotelész, a nagy filozófus és természettudós például még egy évszázaddal később is úgy gondolta, hogy a szív az érzés és a mozgás központja, míg az agy csupán lehűti a szív hevét, sőt, hogy még a hang is a szívből jön. Hippokratész és követői megfigyelték, hogy az agysérülések “beszédvesztést” okozhatnak, és hogy a fej egyik oldalán lévő sérülés a test ellentétes oldalán válthat ki bénulást, ami korai felismerése volt az agy féltekei működésének (lateralizáció). Ugyanakkor nincs bizonyíték arra, hogy tisztában lettek volna azzal, hogy a nyelvi funkciók elsősorban a bal agyféltekéhez kapcsolódnak. A beszédzavarokat olyan görög szavakkal írták le, mint aphonos és anaudos, ezek mai pontos jelentése (afázia, diszartria vagy diszfónia) azonban nem egyértelmű.

Források

Forrás:Prins, R., & Bastiaanse, R. (2006). The early history of aphasiology: From the Egyptian surgeons (c. 1700 bc) to Broca (1861). Aphasiology, 20, 762 - 791. https://doi.org/10.1080/02687030500399293. https://doi.org/10.1080/02687030500399293..