A hang nem a szívből jön, avagy Galénosz disznaja.

A római vallási és jogi hagyomány az emberi testet szentnek tekintette, még a halál után is. A test megbontását a halott megszentségtelenítésének tartották („profanatio corporis”). Ezért a bátrabbak inkább állatokon kísérleteztek. Úttörő volt ezen a területen Marcus Aurelius (a híres sztoikus uralkodó) háziorvosa Claudius Galénosz.

Galénosz főleg majmokkal és disznókkal dolgozott, ez utóbbit azért választotta, mert megfigyelései alapján belső szervei felépítése sok tekintetben hasonlít az emberéhez. Az egyik leghíresebb kísérletében egy élő disznó boncolása (vivisectio) során mutatta be, hogyha egy bizonyos ideget elvág (nervus recurrens laryngeus), az állat azonnal elnémul. Ezzel bizonyította, hogy a hangképzés idegi eredetű folyamat és nem a szívből jön. Galénosz rendkívül termékeny tudós volt: több száz értekezést írt. Összegyűjtötte az addigi görög és római orvosi ismereteket, és saját megfigyeléseivel, elméleteivel egészítette ki azokat. Megfigyeléseit - miszerint a disznó nagyban hasonlít az emberhez - a mai tudomány is visszaigazolta. Nemcsak a szív- és érrendszer, az emésztőrendszer, a bőr és az immunrendszer hasonlít, hanem a génkészlet 85-90%-a is azonos az emberével.

Források

Forrás:Forrás: Prins, R., & Bastiaanse, R. (2006). The early history of aphasiology: From the Egyptian surgeons (c. 1700 bc) to Broca (1861). Aphasiology, 20, 762 - 791. https://doi.org/10.1080/02687030500399293. https://doi.org/10.1080/02687030500399293..