A 17-18. század: egyre pontosabb esetleírások

A 19. század elejéig a legtöbb orvosnak nem volt világos elképzelése az afázia okairól és kezeléséről. Ugyanakkor a 17. századtól kezdve egyre több, a korábbiaknál részletesebb és pontosabb klinikai leírást találunk a nyelvi zavarokról. Ilyen például Johann Schmidt (1676) a danzigi „Stadtphysicus” munkája, aki leírta az “alexia agraphia nélkül” jelenségét egy esettanulmányban: “De oblivione lectionis ex apoplexia salva scriptione” vagyis az “Az olvasás elfelejtése apoplexia után, miközben az írás megmarad”.

Egy súlyos stroke után a 65 éves beteg jobb oldali bénulást szenvedett, és beszédében verbális paraphasiák jelentkeztek: Schmidt leírja, hogy a beteg sokat motyogott, de képtelen volt kifejezni magát, cserélte a szavakat, így gondozói számára nehéz volt kitalálni, mit szeretne. Idővel a beszédzavar és a bénulás megszűnt, azonban a beteg súlyos alexiája megmaradt: Schmidt megfigyelte, hogy a beteg nem tudta elolvasni az írott karaktereket, és még kevésbé tudta azokat bármilyen módon összekapcsolni. Egyetlen betűt sem ismert fel, és nem tudta megkülönböztetni őket egymástól. Érdekes azonban, hogyha egy nevet kellett leírnia, azt könnyedén megtette, helyesen betűzve. Azonban azt, amit ő írt, nem tudta elolvasni. Semmiféle tanítás nem segített a betegen… Ma már tudjuk, hogy a stroke utáni olvasási és írási zavarokkal küzdő felnőttek számára a célzott, többlépcsős rehabilitáció igazi áttörést hozhat: Johnson és munkatársai (2019) például nyolc olyan felnőttet kezeltek, akik szerzett alexiában és agráfiában szenvedtek, egy olyan átfogó megközelítésben, amely a lexikai és sublexikai folyamatokat célozta mind az olvasásban, mind az írásban. A résztvevők a legtöbbet azokban a feladatokban fejlődtek, amelyeket közvetlenül gyakoroltak, de izgalmas módon a javulás átterjedt más, előzetesen nem gyakorolt feladatokra is (transzferhatás). A kezelés különösen hatékony volt a szavak felismerését, betű hang konverziót, valamint a grafémikus és fonológiai „puffer” folyamatokat célzó lépésekben, ami azt mutatja, hogy a komplex, többrétegű megközelítés nemcsak célzott, hanem szélesebb körű előnyöket is kínál az olvasás és írás rehabilitációjában. Hogy ilyen eredményekhez elérjünk több tudományterületnek kellett párhuzamosan fejlődni, amihez majd 350 évvel korábban Johann Schmidt afaziológus munkája is hozzájárult.

Források

Kép: https://de.wikipedia.org/wiki/Johannes_Schmiedt Forrás: Prins, R., & Bastiaanse, R. (2006). The early history of aphasiology: From the Egyptian surgeons (c. 1700 bc) to Broca (1861). Aphasiology, 20, 762 - 791. https://doi.org/10.1080/02687030500399293. Johnson JP, Ross K, Kiran S. Multi-step treatment for acquired alexia and agraphia (Part I): efficacy, generalisation, and identification of beneficial treatment steps. Neuropsychol Rehabil. 2019 May;29(4):534-564. doi: 10.1080/09602011.2017.1311271. Epub 2017 Apr 19. PMID: 28421858. https://doi.org/10.1080/02687030500399293..