Az egyiptomi sebészek tanácsai beszédképtelenség esetére

A nyelvi képességek a szívben vannak – hitték az ókori egyiptomiak. Ha a fej sérül, egy külső istenség lehellete hatol a testbe, és elveszi a beszédet. Gyógyíthatatlan betegségnek tartották.

Nagyjából így lehet összefoglalni az emberiség történetének elsőként dokumentált afáziáját, több mint 3700 évvel ezelőttről, az egyiptomi Luxorból. Ma már mosolygunk ezen az elképzelésen, de az ókori kultúrák számára a szív volt minden magasabb rendű képesség központja, míg az agy… nos, finoman szólva nem élvezett nagy megbecsülést. De honnan tudjuk mindezt?

Az első afázialeírás – mit tudunk az Edwin-papiruszról?

Az Edwin-papirusz tekercs sebészeti feljegyzéseket tartalmaz: összesen 48 esetleírást, melyek közül 27 beteget koponyatrauma ért. A leírások több ponton összefüggést mutattak a fej sérülése és a „beszéd elvesztése” között.

Az ókori orvosok ezt gyógyíthatatlannak vélték, és a beszédképtelen személyek tüneteinek enyhítésére a következőket javasolták:

„Ha azt látod, hogy az ember nem tud beszélni, akkor [megkönnyebbülése] az ülés lesz; lágyítsd meg a fejét zsírral, [és] önts [tejet] mindkét fülébe.” — Prins (2006)

Ma már szerencsére jóval többet tudunk a nyelvi zavarokról, és rengeteg eset bizonyítja, hogy a koponyasérülést követő afázia jól rehabilitálható — méghozzá fülbe öntött tej nélkül is.

Források

Prins, R., & Bastiaanse, R. (2006). The early history of aphasiology: From the Egyptian surgeons (c. 1700 BC) to Broca (1861). Aphasiology, 20, 762–791. DOI: 10.1080/02687030500399293.

Kép forrása: Edwin Smith-papirusz (Wikimedia Commons) https://doi.org/10.1080/02687030500399293

Szabó Pál Tamás