Pöszeség

A beszédhangok kiejtésének van egy fülünk által érzékelt normál tartománya. Amikor a hangok képzése ettől eltér, artikulációs zavarról beszélünk, köznapi nyelven azt mondjuk, az illető pösze.

pöszeség

A beszédhangok következetes torzítása, he­lyet­te­sí­té­se vagy kihagyása. Lehet részleges (2-3 hangra kiterjedő) vagy általános (több magán- vagy mássalhangzókra kiterjedő).

Leggyakrabban azt halljuk és látjuk, amikor az sz, z, c, vagy az s, zs, cs hangok kiejtésekor a nyelv kibukik az ajkakon (selypesség), de halljuk azt is, amikor az r hang egyáltalán nem pereg, vagy éppen hátul, a torokban ad kerepelő hangot (raccsolás).

A pöszeség olykor-olykor előnyös is lehet: a raccsolás a francia, a selypítés az angol szavak elsajátítását segítheti.