Írta: J. Scott Yaruss, Ph. D. CCC-SLP (2004)
A beszédzavarok területén elismert szakember és tanácsadó
Eredeti cikk: http://www.stutteringcenter.org/…

Fordította: Sala Réka
Szerkesztette: Horváthné Balogh Éva

I. Célok

A. Olyan előzetes következményeket tartalmazó adatok leírása és bemutatása, amelyek a kisgyerekkori beszédfolytonosság fejlesztését célozzák meg a szülők aktív bevonásával

1. 1. Egy összetett kezelés része melyet a kisgyermekkori dadogás kezelésében használnak
2. Részben az interperszonális és kommunikatív feszültségi tényezők csökkentésén alapszik
3. Figyelembe veszi a gyermek személyiségének különböző aspektusait, amelyek a dadogáshoz vezethetnek

B. Az óvodáskori dadogás kezelésének végső célja a dadogás teljes megszüntetése

1. Ez igaz attól függetlenül, hogy mely terápiás módszer kerül alkalmazásra, habár megtörténik, hogy a közös cél háttérbe szorul a “legjobb” módszer körülötti vitákban
2. Érdemes arra is felfigyelni, hogy rengeteg különféle mód van a gyermekek beszéd folyékonyságának fejlesztésére

C. Ez a cikk, az összetett kezelési programnak csupán egy komponensére összpontosít, a szülő által nyújtott segítségre, amely életszerű helyzetekben történik, és a gyermek beszédének folytonosságát hivatott fejleszteni.

II. Néhány alapfeltételezés

A. A gyerekek beszédfolytonosságát több szempont is befolyásolhatja, az okok egy része belső eredetű, mások a környezettel függenek össze.

B. Ez nem azt jelenti, hogy a környezet dadogást eredményez inkább azt, hogy a gyermek tapasztalatai olyan módon kerülnek összefüggésbe a beszédkészségével, hogy az többé-kevésbé megnehezíti számára a folyékonyság megőrzését

C. A gyermek környezetében bizonyos szempontok befolyásolásával megnövelhetjük annak az esélyét, hogy a gyermek folyékonyabban fejezze ki magát.

III. A szülő-gyermek képzési program keretében a szülők segítséget kapnak ahhoz, hogy megtanulhassák, hogyan fejleszthetik gyermekük beszédkészségét.

A. A cél az, hogy a szülők olyan stratégiákat sajátítsanak el, melyek elősegítik a folyékonyságot mind az otthoni, mind pedig az idegen környezetben.
B. A tudomány jelenlegi állása szerint a következő szempontok hozhatók összefüggésbe a gyermek beszédének folyékonyságával:

1. A mindennapi interakciók bizonyos mértékű megváltoztatása elősegítheti a gyermek folyékony beszédét.
2. Minél hosszabb ideig képes a gyermek folytonosan beszélni, annál kisebb a valószínűsége, hogy a dadogás iránti negatív reakciók, esetleg súlyos, vagy krónikus dadogássá fejlődjenek

C. Áttekintés

1. A kezelést a szülő irányítja. A jelen írás annak a tréningnek a bemutatása, amely a kezelés kivitelezésében segítségére lehet a szülőnek.
2. A képzés programja 6 alkalomból áll:
a) 2 alkalommal csak a szülő van jelen – szülői tanácsadás
b) 4 alkalommal a szülő és gyerek is – amikor a szülő gyakorolhat
3. A program önmagában is alkalmazható, vagy egyéb beavatkozással kiegészítve
a) A szülő viselkedésén van a hangsúly – a gyerek viselkedését egy közvetlenebb kezelés részeként vizsgáljuk

D. Vödör hasonlat

1. Cél: Azokra az összetevőkre világít rá, amelyek összefüggésben állnak a dadogással. Segít a szülőknek megérteni a dadogás lehetséges okainak összetettségét.
2. Irányadók
   a) Érdemes megjegyezni, hogy a tényezők összefüggnek
   b) Kezdjük az alsó lépcsőfokon és haladjunk felfelé
   c) Azonosítsuk azokat a tényezőket, amelyeket jobban tudunk irányítani, és azokat, amelyeket kevésbé.

E. A különféle zavarok ismertetése

1. Segít a szülőknek megkülönböztetni a különféle beszédzavarokat
2. Segít a szülőknek megfelelő módon értékelni a fejlődést
3. Csökkenti azt a tévhitet, mely szerint a dadogás csupán ismétlés, és az elnyújtás “jobb”, mint az ismétlés.

F. Otthoni feladat: táblázat készítése

1. Tudatosítja a szülőben:
   a) azokat a tényezőket, amelyek hatnak a beszédre
   b) a gyerek és a saját reakciójuk fontosságát
2. A szülőnek segít, arra összpontosítani az energiáit, hogy aggodalmaskodás helyett inkább gyermeke segítségére legyen
3. Lehetőséget nyújt arra, hogy már a kezdeti fázisban értékelhessék elszántságukat, és állhatatosságukat a kezelést illetően
   a) A szülők a kitöltött táblázatot magukkal hozzák a következő ülésszakra
4. A cél NEM az, hogy a szülők azt kövessék nyomon, hányszor dadogott a gyerek

G. Segítségnyújtás

1. A támogatás megtanítja a szülőknek, hogyan kezeljék a dadogást, és ez segít nekik abban, hogy gyermekükön segíthessenek
   a) Biztosítja a szülőket a felől, hogy másoknak is hasonló aggodalmaik, kérdéseik, érzéseik vannak
   b) Konkrét példát mutat arra vonatkozóan, hogy hogyan segíthetnek gyermekükön
2. Néhány hasznos példa:
   (a példák amerikai szervezetek, várjuk a magyar szakemberek javaslatait – a szerk. megj.)
   a) Szakirodalmi anyagok: Stuttering Foundation (Dadogó Alapítvány) National Stuttering Association (Nemzeti Dadogók Egyesülete), Internet (dadogók honlapja)
   b) National Stuttering Association Segítő Csoportja (segítségnyújtás családoknak, www.WeStutter.org vagy (800) We Stutter – 800-937-8888)
   (Magyarországon, pl. a Démoszthenész Egyesület, demoszthenesz.hu ford. megj.)

H. Egészséges hozzáállás fenntartása

1. Aggodalom: A dadogó gyerekeket az a veszély fenyegeti, hogy negatív kommunikációs attitűdöt alakítanak ki
2. Megoldás: Segíteni a szülőket, hogy…
   a) mintát mutathassanak hozzáállásban
   b) meghallgassák a gyermek beszéddel kapcsolatos aggodalmait
   c) beszéljenek a gyerekkel a dadogásról
3. A cél az, hogy a gyerek elfogadja a megakadásokat, mint a beszédtanulás természetes velejáróját

I. Beszéljünk a dadogásról

1. Probléma: Ha a gyereknek és szülőknek nem áll módjában a dadogásról beszélni
2. Megoldás: vezessenek be dadogással kapcsolatos szókincset
3. Pl., használjanak hasonlatokat, mikor a zavarokról beszélnek
   a) Szórészek ismétlése: “átkelés a síneken”
   b) Elnyújtás: “átkelés a hídon”
   c) Blokkolás: “falnak ütközés”
4. Cél: Gyermek és szülő képes legyen tárgyilagosan, elfogadóan beszélni a dadogásról
5. IGEN! Igenis rendjén való dolog a dadogásról beszélni. És szabad a D betűs szót is kimondani!
   a) Ha támogató hangnemben beszélünk a dadogásról, az nem súlyosbítja a dadogást
   b) Egy lehetséges módszer: a szülőket arra bátorítjuk, hogy hívják fel a gyerek figyelmét a hibára, és ismételtessék meg vele a szót, ezúttal helyesen

J. Mikor beszélünk kisgyerekeknél dadogásról?

Ha a gyerek	Beszéljünk neki a dadogásról?
Nincs tudatában / nem zavarja	Ne
Tudatában van, de nem érdekli	Talán
Tudatában van és zavarja is	Igen!

IV. 2. Alkalom: A folyékonyság fokozó stratégiák áttekintése

A. Újabb alkalom hogy az aggodalmak, kérdések stressz faktorok megbeszélésre kerüljenek
B. A bemutató alkalom megbeszélése

1. A terapeuta bemutatja a módszert a gyermekkel, a szülők megfigyelik
2. Egyik szülő kipróbálja a feladatsort a gyerekkel, miközben visszajelzést kap
3. Másik szülő foglalkozik a gyerekkel, és ő is kap visszajelzést
4. A szülők kapnak egy videokazettát otthoni kiértékelésre

V. 3. 4. és 5. Alkalom: Folyékonyság fokozó stratégiák

A. A stratégiákat csak szükség esetén kell bevezetni, akkor és csak akkor, ha az alábbi tényezők valóban befolyásolják a gyerek beszédét

1. A szülők beszéd sebességének csökkentése (könnyed beszélgetés)
2. Az idő által okozott feszültség csökkentése (a válasz késleltetése)
3. A beszédkényszer csökkentése (ha az elvárás magas)
4. A kérdésfelvetés módosítása (csak, és csak akkor, ha szükséges)
5. Támogatás biztosítása a gyermek és a család részére

B. A beszédsebesség csökkentése

1. Egyik legelterjedtebb módszer a folyékonyság fejlesztésére a beszédsebesség csökkentése
   a) A beszédsebesség lassítására és a gyerekek folyékonyságának elősegítésére gyakran használják a “Teknős beszéd”-et
   b) Jómagam jobban kedvelem a “természetesen” lassított beszédet – amely csupán kismértékben lassított, hogy csökkentse az idő okozta feszültséget
2. “Könnyed Beszélgetés” Modell
   a) Valamivel lassúbb, mint a szülők megszokott beszédtempója, de nem túl lassú, szaggatott, vagy robotszerű
   b) Bevezetheti a szókapcsolatra épülő beszédet
   c) Sőt, egyre inkább arra bíztatom a szülőket, hogy nem is annyira a beszédjük, hanem az interakcióik gyorsaságára figyeljenek
3. Végül, a szülők által alkalmazott gördülékeny, viszonylag lassú beszéd mintaként szolgál a gyermeknek, miközben csökkenti az idő által okozott feszültséget

C. Újrafogalmazás

1. Lehetőséget teremt a gyereknek arra, hogy újra végighallgassa, amit korábban maga mondott, ezúttal egy lazább, nyugodtabb formában (könnyed beszéd)
2. A szülőknek is alkalmat ad arra, hogy megfelelő nyelvi és artikulációs modellt hozzanak létre
3. A gyerek megbizonyosodhat a felől, hogy a szülők odafigyeltek arra, amit mondott
4. Hasonló az “aktív hallgatás” stratégiájához, amelyet a terapeuta használ a tanácsadás során
5. A hallgató visszautal és kiegészíti a beszélő mondanivalóját, de egyúttal mintát ad a könnyed beszédre

D. Kérdések módosítása

HA a szülő gyakori és gyors kérdéseket tesz fel, és HA ez problémát okoz a gyereknek, a szülő megtanulhat KÉRDEZÉS helyett, inkább MEGJEGYZÉST TENNI

a) “Vajon…”
b) “Azt gondolom…”
c) “Szerintem…”
d) “Azt hiszem…”
e) “Talán…”
f) “Úgy tűnik…”

A szülőknek természetesen nem szabad, minden kérdést kizárni.

VI. 6. Alkalom: Ismétlés és kiértékelés

A. Segít a szülőknek a stratégiák gyakorlatba ültetésében

1. Megbeszélik a további gyakorlás tervét
2. Megbeszélik egy esetleges későbbi kezelés időpontját

B. Egy “felelevenítő” handout használata

1. Használjon könnyed beszédet lassú tempóban és újrafogalmazással
2. Késleltesse a válaszadást, hogy csökkentse az idő által okozott feszültséget
3. Módosítsa a kérdéseit. “Azon gondolkodom…” Talán…” “Azt hiszem…”
4. Ismételjen és fogalmazza újra mind a folyékony, mind a szaggatott beszédet – ezzel jó példát szolgáltatva

VII. Az kisgyermekkori kezelés összegzése

A. A végső cél az óvodáskorú kisgyerekeknél a dadogás végleges megszüntetése

1. Folyékonyságot támogató környezet létrehozása
2. Folyékony beszédmodellek elsajátításában a gyereknek nyújtott segítség
3. Egészséges kommunikációs attitűd kialakítása és fenntartása

B. Az eredményességet igazoló tanulmányok száma korlátozott, mégis igen magas sikerarányt mutatnak

1. DE, nehéz meghatározni a gyógyulási arányt a kezelésben nem részesült gyermekek esetében

C. A kisgyermekkori dadogás kezelésének ez az EGYETLEN MÓDJA?

1. Egyáltalán nem! A Lidcombe program egyre nagyobb népszerűségnek örvend szerte a világon
2. Ez a módszer segít a szülőknek abban, hogy megerősítsék a folyékony beszédet és javítsanak a dadogáson
   A helyreigazítások nem túl gyakoriak, szelídek és indokoltak
3. Egyre többen bizonyítják a Lidcombe módszer hatékonyságát.

Bár számomra továbbra is kérdés, hogy valóban állíthatjuk róla, hogy ez jobb módszer a többinél.

VIII. Összegzés

A. Az óvodáskorú dadogó gyermekek kezelése a következő szempontok megváltoztatásával igyekszik fejleszteni a folyékony beszédet

1. Kommunikatív környezet (indokolt esetben)
2. Beszéd produkció (indokolt esetben)
3. Kommunikációs szándék (indokolt esetben)

B. Habár egyértelműen több adatra van szükségünk, jogosnak tűnik azt állítani, hogy a terapeuták nagyon sokat tehetnek a dadogó óvodáskorúakért és családjaikért.

Kép a dadogásról

A kép címe: Esetleges befolyásoló tényezők a gyermekkori dadogás kialakulásában

A kiömlő vízben a DADOGÁS felirat látható.

A vödör oldalán lévő felirat:

• Kommunikatív stressz faktorok:
  o Negatív viszonyulás a szaggatott beszédhez
  o Elváró/követelő kérdezés
  o Gyakori megszakítások/közbeszólások
  o Versengés a beszéd időért
  o Gyors beszéd tempó
• Interperszonális stressz faktorok:
  o Nagy változások az életében és megrázó események
  o Házastársi és testvéri konfliktusok
  o Valótlan elvárások
  o Gyors tempójú, kiszámíthatatlan életmód
• Gyermekben gyökerező stressz faktorok:
  o Maximalista tendencia
  o Magas érzékenységi fok
  o Elmélyült/irányított személyiség
  o Egyéb beszéd nyelvi rendellenességek
  o Dadogásra való hajlam

Különböző típusú megakadások / görcsök

(kattints a ide, ha nagyobb méretben meg szeretnéd nézni!)

Belső, interperszonális és kommunikatív stressz faktor gyűjtemény

Mikor egy gyerek dadog, a szülők gyakran felteszik a kérdést, hogy miért küszködik gyerekük a beszéddel. Általában nem csupán egyetlen válasz létezik erre a kérdésre. Azonban, számos tényező (avagy stressz faktor) hozható összefüggésbe a gyermek beszéd rendellenességével, mely vagy a gyermekben vagy környezetében gyökerezik. Kérem, karikázza be az alábbi számok közül azokat, amelyek véleménye szerint az ön gyermekére és környezetére érvényesek.
Belső tényezők

A gyermek…

1. érzékeny
2. hajlamos a perfekcionalizmusra
3. “elmélyült” személyiség
4. versengő
5. teljesítmény kényszer jeleit mutatja
6. kevésbé folyékony a beszéde, ha fáradt
7. kevésbé folyékony a beszéde, ha beteg
8. Egyéb beszéd/nyelv rendellenességekkel rendelkezik

Külső tényezők

1. Zsúfolt mindennapi teendők
2. Erős testvéri rivalizálás
3. Kevés szabad vagy csendes idő
4. Otthon a többiek gyorsan beszélnek és/vagy gyakran közbeszólnak
5. Feszültséggel teli helyzetek (válás, elhalálozás, stb.)
6. Családtagok/ rokonok dadogtak, vagy jelenleg dadognak)
7. Mások által felállított magas elvárások

Néhány tanács beszédzavarral küszködő gyerekek családjainak

Beszédzavar akkor jön létre, mikor a gyereknek nehézsége van a könnyedén gördülő beszéd létrehozásában. A beszédzavar több okkal hozható összefüggésbe, és a gyerek hajlamát a kevésbé folyékony beszédre számos környezeti tényező is előidézheti. A probléma megközelítésének egyik módja, annak vizsgálata, hogy milyen összefüggés van a gyerek iránt támasztott elvárások és a folyékony beszéd létrehozására irányuló képességei között. Minden gyereknek veleszületett képessége van arra, hogy jól érezze magát bizonyos beszédhelyzetekben. Amikor egy adott helyzet elvárásai a gyermeket e képesség határán túl szorítják, beszéde szaggatottá válhat.

Az alábbiak javaslatok felhasználhatók az elvárások és beszédhelyzetben feltörő feszültségek csökkentésére, megkönnyítve ezzel a gyermek számára a beszédet. A javaslatok közül néhány a beszéd- és odafigyelési szokásokkal függenek össze, mások a család mindennapi tevékenységeihez kötődnek.

1. Minden családtag legyen tisztában a saját beszédtempójával, és tudatosan törekedjen a lassúbb beszédre. Ez különösen fontos a szülők és az elsődleges gondozók esetében, mivel ők szolgálnak elsősorban mintaként a gyermek számára.
2. A szülők következetesen tartsanak 1-2 másodpercnyi szünetet, mielőtt válaszolnának a gyermek kérdésére vagy megjegyzésére. Ez a módszer szemlélteti a gyermeknek, hogy nem kell elsietni a válaszadást, ugyanakkor engedélyt ad arra, hogy a gyermek maga is így tegyen.
3. Mikor gyermekével beszél, a szülő próbálja meg lecsökkenteni a közvetlen kérdések számát és helyettesítse kérdésmentes kommunikációval, a megjegyzéseknél, vagy észrevételeknél is. Ez segít fenntartani a kommunikációt, miközben bevonja a gyermeket a beszélgetésbe.
4. A szülő törekedjen lecsökkenteni, vagy teljesen megszüntetni a “szereplés” és “kényszeres beszéd” alkalmait. A gyermeknek ne kelljen megszólalni olyan helyzetekben, amikor szívesebben csöndben maradna. Például, mosolyoghat, vagy integethet köszönéskor, vagy megmutathatja az ujjain az életkorát anélkül, hogy kényszerítenénk, hogy beszéljen. Ugyanakkor a családtagok előtti szereplést, versmondást is minimálisra kell csökkenteni, ha a gyermek kényelmetlenül érzi magát az ilyen helyzetekben.
5. A hallgatóságnak tudatos erőfeszítést kell tennie, arra hogy a gyerek mondanivalójára figyeljen és ne az előadásmódjára. A korrekciós jellegű visszajelzés a beszédtempóra, a beszéd gördülékenységére, nyelvtani és artikulációs hibákra, stb. közvetett módon is megvalósítható, a gyermek mondatainak teljes vagy részleges megismétlésével. Ez megerősíti a mondanivaló tartalmát anélkül, hogy értékelné a beszéd módját.
6. Minden családtag tartsa be a társalgási szabályokat, ami a sorra kerülést illeti. A közbeszólásokat csökkenteni vagy teljesen meg kell szüntetni mind a felnőtt-gyerek, mind a felnőtt-felnőtt társalgásban. Fontos megjegyezni, a szülők a követendő példák.
7. A szülőknek el kell ismerni, és tiszteletben kell tartani a gyermek gondolatatit és érzelmeit. Előfordul, hogy a szülő nem ért egyet gyermeke véleményével, de a gyermeknek jogában áll kifejezni azt.
8. A szülők gondolják át a családi tevékenységeket és csökkentsék, vagy szüntessék meg teljesen a fölösleges nyomást, ami a feladatokat és határidőket illeti.
9. A gyerekek javára szolgál az, ha a szülők következetesek a megfelelő határok felállításánál és a rosszalkodás kezelésénél. Az ilyen határok a megerősítése biztonságot ad a gyermek világának és csökkentheti azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a beszéd folyékonyságát.
10. Mindenek előtt a gyermeknek a szülei figyelmére van szüksége, nagyráértékelésre és örömre a mindennapi teljesítményeiben, még akkor is, ha ez csupán egy kis dolog és teljesen rutinszerű.

Kérdések módosítása

Íme egy pár példa arra, hogyan bátorítsa gyermekét a beszédre anélkül, hogy elvárná tőle, hogy bonyolult kérdésekre válaszoljon. Ezek a “kérdés-mentes” kezdeményezések bevonják a gyereket a párbeszédbe és elősegítik a nyelvi fejlődést anélkül, hogy olyan helyzetet teremtenének, amely negatívan befolyásolná a gyermek beszédének folyékonyságát.

“Azon tűnődöm…”

“Azt hiszem…”

“Szerintem…”

“Úgy gondolom…”

“Talán…”

“Úgy tűnik mintha…”

Ahogy gyermeke nő egyre összetettebb beszélgetésindító kifejezéseket használhat. Találja meg a sajátját, és ne feledje, a cél, hogy bevonja a gyereket a beszélgetésbe anélkül, hogy elvárná tőle, hogy beszéljen.

“Lássuk csak, ha…”

“Mért nem próbáljuk meg azt, hogy…”

A könnyed beszéd gyakorlása – szülőknek

Minden gyermek hasznára válik, ha szüleik, vagy a környezetükben lévők lassabban, nyugodtabban beszélnek. A lassúbb tempó segít a gyereknek szülei megértésében, és növeli a képességüket, hogy szüleik nyelvi modelljeiből tanuljanak.

Dadogó gyermekeknél a lassúbb szülői beszéd néha csodaként működik, segítve a gyermeket abban, hogy maga is könnyedébben és folyékonyabban beszéljen.

A szülők lassúbb beszéde hozzájárul ahhoz is, hogy csökkenjen az idő által okozott feszültség, ami miatt a gyerek úgy érezheti, hogy gyorsan kell beszélnie. (“Muszáj mindent gyorsan elmondanom, mielőtt másra kerülne a sor.”). A tempó csökkentése ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy a gyerek átgondolja, amit mondani akar, így ez további pozitív hatással van a párbeszéd egészére.
TITKOK a beszédtempó csökkentésére:

1. Próbálja fenntartani a természetes intonációt és mondat alkotási módot.
   N_e h_ú_z_z_a e_l a s_z_a_v_a_k_a_t és ne beszéljen “éneklős” hangon.
2. Használjon szüneteket a szavak között, de mindenekelőtt a szókapcsolatok között. Próbáljon meg legalább egyszer levegőt venni minden mondatnál, hogy emlékeztesse a szünetre.
3. Várjon néhány másodpercet, mielőtt beszélni kezdene, mikor a gyermek kérdésére vagy megjegyzésére válaszol
4. Gyakoroljon különféle mondatok felolvasásával és más felnőttekkel, mielőtt a módszert gyermekével is alkalmazná – lassítani a beszédtempón és tagolni egyáltalán nem könnyű, de gyakorlással sikerülhet, és gyermeke beszédének javára lesz.

Íme néhány gyakorló mondat hogy ráérezzen a lassításra, a tagolásra és a szünetekre:

• Amikor hazaérünk // falhatunk valamit.
• Szeretnél olvasni egy könyvet // mielőtt lefeküdnél?
• Amikor megvacsoráztunk // kimehetsz.
• Utánad megyek // iskola után.

Ismétlés: Kommunikáció “módosítás”

Néhány szempont, amire figyelni kell:

• Használjon “könnyed beszédet” lassú tempóban… beszéljen tagoltan, hogy természetesen hasson
• Késleltesse a válaszadást, tartson szünetet, mielőtt válaszolna
• Módosítsa kérdéseit
  Próbálja ki a “Azon tűnődöm…” “Talán…” “Azt hiszem…”
• Ismételje és fogalmazza újra mind a folyékony, mind pedig a nem folyékony beszédet, hogy jó példát szolgáltasson gyermekének, ugyanakkor biztosítva gyermekét arról, hogy figyel rá.

Információk dadogó kisgyermekek szüleinek

Mi a dadogás?

A dadogás egy nyelvi sérülés melyre a folyékony beszéd szaggatottsága jellemző (“akadályozott beszéd”) mint egyes szavak, vagy szó részek ismétlése, hangok elnyújtása, vagy bizonyos hangok teljes elzáródása. Az akadályozott beszéd fizikai feszültséggel és erőfeszítéssel járhat, bár sok kisgyermeknél nem jelentkezik ez a feszültség a beszédzavar kezdeti stádiumában.

A dadogás nagyon változó – néha a gyerek sokat dadog, máskor folyékonyan beszél. Azok a tényezők, amelyek a dadogás kialakulásának lehetőségét befolyásolják, gyermekenként változik, de az alábbiakat foglalhatja magába:

• Kihez beszél a gyermek
• Miről beszél
• Hol van a gyerek, amikor beszél
• Milyen napszak, évszak van
• A gyermek emocionális és fizikai állapota (pl. izgalom, fáradtság, betegség)
• A gyerek mondanivalójának hosszúsága és összetettsége
• Más tényezők, amelyeket nehéz azonosítani

Gyakran a gyerekek félelemmel és számos kényelmetlen helyzettel szembesülnek dadogásuk miatt. Következésképpen megtanulhatják eltitkolni a dadogásukat, hogy mások ne vegyék észre. Megtehetik ezt például úgy, hogy elkerülik a megszólalást bizonyos helyzetekben, vagy bizonyos emberekkel szemben. Az is lehet, hogy a bizonyos szavak kimondását próbálják elkerülni, vagy teljesen elzárkóznak a beszédtől. Ha egy gyermek kezdi elkerülni a beszédet, azért, hogy elkerülhesse a dadogást, a beszédzavarnak súlyos következménye lehet a gyermek szociális, emocionális és tanulmányi fejlődésére.

Néha, idősebb gyermekek, vagy serdülők annyira eltökélten rejtik el dadogásukat, hogy a többiek még csak nem is sejtik, hogy dadognak. Bár, ez elérendő célként hangzik, mégsem az. A dadogás elrejtése rengeteg emocionális és kognitív energiát vesz igénybe, és igen nagy szégyent okoz a dadogó személynek. Mindez, a maga idejében korlátozza a gyermek lehetőségeit, hogy részt vegyen különféle iskolai vagy társadalmi tevékenységekben. A legjobb módja a dadogás kezelésének nem az elrejtése, sem az előle való elrejtőzés, hanem annak nyílt vállalása.

Mi okozza a dadogást?

Nem csupán egy oka lehet a dadogásnak. A legújabb kutatások több különféle tényezőre is utalnak – genetikai, örökölt, a gyermek beszédkészsége, a gyermek szájmozgásainak képessége beszéd-alkotáskor, a gyermek temperamentuma, és a gyermek környezetében lévők reakciója mind, mind szerepet játszhatnak a dadogás kifejlődésében.

Hogyan kezeljük a dadogást?

A nagyon fiatal gyermekeknél (két és félévestől öt-hatéves korig) a végső cél a gyermeknek a folyékony beszéd elsajátításában segítségére lenni. Ezt úgy érjük el, hogy különféle játékos feladatokon keresztül megtanítjuk a gyermeknek, hogyan változtasson a beszédalkotás ütemezésén és feszültségén. Ebben az életkorban a gyermekek kezelése rendkívül eredményes lehet, számos esetben a gyermek teljesen rendbe jön, mire betölti hatodik életévét.

Idősebb gyermekeknél és serdülőknél sokkal nehezebb megszüntetni a dadogást és a gyerek sokkal valószínűbb, hogy szembesülni kezd azzal a szégyennel és kényelmetlenséggel, ami az idült dadogással együtt jár. A folyékonyság javítása továbbra is fő célja a terápiának, de egy további, elengedhetetlenül fontos cél az egészséges, pozitív hozzáállás kialakítására irányul. Pozitív attitűd önmaguk és beszédük iránt, akkor is, ha a dadogás nem szűnik meg. A szülők rendkívül fontos szerepet töltenek be ebben a folyamatban azzal, hogy elfogadást tanúsítanak gyermekük beszédkészsége iránt, és olyan környezetet hoznak létre, ahol a gyermek nyugodtan dadoghat, és ugyanakkor megtanulhat, folyékonyabban beszélni.

Hogyan segíthetnek a szülők?

Fontos megjegyezni, hogy a szülők nem előidézői a dadogásnak. Van azonban néhány dolog, amit szülőként tehet, hogy gyermeke segítségére legyen a folyékony beszéd kialakításában. Kisgyermekek szülei úgy tudnak segíteni, hogy egy, egyszerűbb, folyékonyabb beszéd példáját nyújtják, csökkentik a gyermek iránti elvárásokat, különösen a folyékony beszédre vonatkozóan, és a lehető legkisebbre csökkentik az idő által kiváltott feszültséget, melyet beszédkor érezhet a gyerek.

Példaadás. A gyermekek hajlamosak az akadozó beszédre, amikor ők maguk, vagy a környezetükben levők gyorsabban beszélnek. Ez részben a megnövekedett időnyomásnak tulajdonítható, ugyanakkor a gyerek igyekezetének, hogy a felgyorsult beszéddel lépést tartson. A családtagoknak (különösen szülők és elsődleges gondozók) tisztában kell lenniük a beszédtempójukkal, és tudatosan törekedniük kell a lassúbb beszédre.

Amellett, hogy csökkenti a saját beszéd tempóját, példát adhat gyermekének egy könnyedebb, lazább beszédre is. Egy mód erre, a gyerek mondataira való visszautalás, lassított tempóban, aztán a gyermek kérdésére válaszolva kiegészíteni a gyermek mondanivalóját. Például, ha kisgyermeke azt mondja: “Szeretnék kint játszani!”, ön lassúbb tempóban így válaszolhat: “Szeretnél kint játszani? (szünet) Rendben, kimehetsz.” Ez egy azonnali példát mutat a gyereknek arra, hogy hogyan lehet lassúbb tempóban, könnyedébben és lazábban beszélni.

Csökkenteni az elvárásokat. Gyakran, a gyermek környezetében lévők kellemetlenül érzik magukat, amikor a gyerek dadog. Gyakran ott az az ellenállhatatlan késztetés, hogy segítsünk a gyereken mondván, “beszélj lassabban”, vagy “Állj meg, vegyél mély levegőt, és gondold át, hogy mit szeretnél mondani”. Bár ezek jó tanácsoknak tűnhetnek, valójában nem sokat segítenek, sőt csupán arra jók, hogy a gyerekben tovább tudatosítsák a dadogást. (Gondoljon csak arra, hogy a lassításra vonatkozó tanács általában akkor hangzik el, ha a gyermeknek a folytonossággal van nehézsége, és nem akkor, amikor a gyermek gyorsan beszél ugyan, de folyékonyan). Ugyanez vonatkozik a gyermek mondanivalójának befejezésére, és a látszólagos biztató megjegyzésekre, a folyékonyságot illetően (pl. “ezt milyen szépen, folyékonyan mondtad”) Bár az ilyen megjegyzések pozitívnak tűnhetnek, a gyermekek helyreigazításként élik meg, hiszen nem tudják, hogy mit tettek beszédük folyékonysága érdekében. Általában a legjobb az ilyen jellegű kiigazítások vagy elvárások elkerülni, vagy legalábbis erre törekedni. A kezelés során, a gyerekek megtanulják, hogyan hozzák létre ezeket, a változásokat a beszédükben, és ön megtanulja, hogyan reagáljon támogatóan gyermeke folyékony és kevésbé folyékony beszédére.

A szülők általában büszkék gyermekeik mese és vers tanuló képességeire. Gyakran veszik rá gyerekeiket, hogy szerepeljenek barátok, vagy a család előtt. Habár a gyerekek között vannak, akik szívesen szerepelnek, ezek az “előadások” nagy terhet mérnek a folyékonyságra. Bár fontos kimutatnunk gyermekünk teljesítménye iránti büszkeségünket, különösen a beszédhez kapcsolódókat, nagyon hasznos, ha keresünk olyan lehetőségeket, hogy a gyermek megcsillogtassa tehetségét, olyan tevékenységen keresztül, amely kevésbé megterhelő a folyékonyságra nézve (pl. közös beszélgetés, éneklés)

A követelés egy másik formája a bonyolult nyelvezet használatát jelenti. A gyermekek kevésbé folyékonyak, amikor hosszabb és összetettebb mondatokban beszélnek. Amikor egy gyermek beszéde nem folyékony, javasolt a nyílt kérdések használatának a korlátozása (pl. “Mi történt ma az iskolában?”) Ehelyett, törekedjen zárt kérdéseket használni, melyre rövid, egyszerű válasz adható. (pl. “Jól érezted magad ma az iskolában?” vagy “Kimentél ma a szünetben?”) Megpróbálhatja azt is, hogy minden kérdés nélkül csupán bátorítja gyermekét a beszédre. Egyszerűen jegyezzen meg valamit gyermeke tennivalóival kapcsolatban (pl. “Azon tűnődöm, hogy vajon lesz-e ma eső, amíg te iskolában vagy”) és adjon alkalmat neki arra, hogy válaszoljon. A lényeg az, hogy óvatosan kell irányítani a gyermek beszédhelyzeteit – néha, mikor folyékonyabban beszél, nyugodtan ösztönözze nyelvfejlődését néhány nyílt kérdés feltevésével.

Idő által okozott feszültség csökkentése Egyike a leghasznosabb módszereknek a társalgási idő által okozott nyomás csökkentésére az, ha ön mutat példát a lassúbb beszédre a fent leírtak szerint. Egy másik jó módszer a szünet beiktatása, egy-két másodpercig, még mielőtt megválaszolná gyermeke kérdését. Ez elég időt ad a gyermekének arra, hogy kérdezzen, és válaszoljon, valamint arra is megtanítja, hogy ne siesse el a válaszadást, ha rá kerül a sor. Végül, ez a módszer megmutatja a gyermekeknek, hogyan kell megfelelő időt fordítani a válasz pontos megfogalmazására.

Egy másik jelentős előnye a szünetek beiktatásának, hogy megtanítja a gyermekeket a sorának kivárására. A természetes társalgás folytonossága magába foglalja a sorra kerülést – egyszerre egy ember beszél. Ha két vagy több ember verseng azért, hogy beszélhessen, vagy ha egyik megszakítja a másikat, van rá esély, hogy a beszéd tempója megnövekszik, és a beszélők úgy érzik, nyomás alatt vannak, hogy mihamarabb elmondhassák, amit szeretnének. Ez különösen nehéz a dadogó gyerekek esetében, tehát legjobb, ha mindenkire sor kerül – mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy minden sietség nélkül beszélhessen és anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy félbeszakítják. Mindezt a saját beszédén keresztül bemutathatja a gyereknek azzal, hogy nem szakítja félbe a gyereket (a két beszélő közötti szünet része) és úgy is, hogy irányítja a gyermekek beszélgetését, ügyelve arra, hogy minden gyerek sorra kerüljön, és megszólalhasson.

Végül, csökkentheti az idő által okozott feszültséget azzal is, hogy átgondolja a napi tennivalóit megbizonyosodva a felől, hogy gyermeke időbeosztása nem zsúfolt annyira, hogy ne maradna idő az események és élmények nyugodt és békés megbeszélésére. Természetesen jó, ha a gyerekek aktív és teljes életet élnek, azonban vannak gyermekek, akiknek hasznukra válna, ha kevesebb tevékenységben vennének részt és élvezhetnék a lassúbb tempót.

A szülők, ezeket a stratégiákat más módszerekkel együtt, az idősebb, illetve saját beszédjük miatt már aggodalmat tanúsító gyermekekkel szintén alkalmazhatják, az egészséges és pozitív hozzáállás kialakítása érdekében.

A tartalomra figyeljen inkább, mint a formára A dadogás önmagára hívja fel a figyelmet, ezért nem meglepő, hogy a gyermek környezetében lévők gyakran a gyermek mondanivalója helyett a dadogását hallják. A gyerekek hamar megérzik ezt, és ez tovább növelheti szégyenérzetüket. Hogy csökkentsék ezeket, a negatív érzéseket, a szülőknek törekedni kellene a gyermek üzenetére összpontosítani és válaszolni, és “arról beszélni, amiről a gyermek beszél”. Segíthet önmagának a gyermek mondanivalójára koncentrálni egy “beszéd napló” vezetésével, amelyben lejegyezheti a témákat, amelyeket gyereke a nap folyamán felvet.

Elfogadó módon válaszolni a dadogásra Egyetlen szülő sem szeretné, ha gyereke dadogással küzdene, azonban rendkívül fontos, hogy teljes elfogadást tanúsítson a gyermek iránt, beleértve a dadogása iránti elfogadást is. A gyermekek önbecsülése és önelfogadása nagymértékben függ a mások elfogadásán, különösen a szülőkön. Ha azt az üzenetet közvetíti, hogy dadogni nem helyes, vagy olyan valami, amiért szégyenkezni kellene, nagyon valószínű, hogy gyermeke ezt fogja hinni, hogy ő rossz. Ennek eredményeképpen a szégyenérzete tovább növekszik. Fontos, hogy a gyermek negatív hozzáállása a dadogáshoz az, ami meghatározza, hogy később hátrányos helyzetbe kerül-e a beszéde miatt, és nem annyira valójában produkált szaggatott beszéd miatt. A terápia során, a gyermekek megtanulnak folyékonyabban beszélni, de nem fognak sikerrel járni, ha már kialakult bennük egyfajta negatív attitűd önmaguk és beszédjük iránt.

Néhány hasznos tanács

Lassított beszéd. A lassított beszéd technikájának elsajátítása kihívás mind a gyermekek mind pedig a felnőttek számára. Sok szülő hozzászokik a gyors beszédhez, és úgy érzik, a lassú beszéd nem hangzik természetesen. Napi 5 perces gyakorlás a legjobb módja a lassított beszéd kialakítására, például gyermekkönyveket olvasva. A lassított beszéd titka, a szünetek beiktatása a szavak, és szókapcsolatok közé.

Például ( a szóközök kb. egy másodperces szüneteket jelölnek):
“Egy hal két hal piros hal kék hal,”
“Ez a történet egy kislányról szól, akit Goldilocknak hívtak.”
(Goldilock, angol mesehős – ford. megjegyzés)

Ha már gyakorolta a lassú beszédet és szünetek beiktatását olvasáskor, lassan bevezetheti a gyermekével való beszélgetésekbe is.

Sorra kerülés irányítása A másik nagy kihívást jelentő stratégia a rendszerezett sorra kerülés elsajátítása. Ez különösen fontos ott ahol nem csak egy gyerek van a családban. Tanítsa meg gyermekét kivárni, amíg rá kerül a sor különféle játékokon keresztül. (angol példák: Go Fish , Hi-ho Cherry-O – ezek mind a sorra kerülésen alapszanak, és a játék addig nem folytatódhat, amíg minden gyerekre nem került sor). Kiemelve a sorra kerülés módját, finoman ráirányíthatja gyermeke figyelmét azokra a szabályokra, amelyek pozitívan hatnak majd a folyékonyságra egy beszélgetés során.

Kezelje úgy a dadogást, mint bármely más viselkedést. A szülők gyakran tanácstalanok, hogy mit tegyenek, ha gyermekük dadog, különösen egy hosszabb és feszültebb görcs esetén. Sok szülőnek tanácsolták, hogy ne vegyen tudomást gyermeke dadogásáról, mert azzal csak tovább súlyosbítaná a helyzetet. Ennél jobb hozzáállásnak tartjuk mi azt, hogy úgy tekintsünk a dadogásra, mint bármely más nehézségre mellyel gyermekünk egy nehéz feladat elsajátításakor szembesülhet. (pl. biciklizés megtanulása). Ha egy gyerek, tanulás közben leesik a bicikliről, valószínűleg nem fél megjegyzést tenni attól tartva, hogy ezzel túl tudatossá válik gyermeke a biciklizést illetően. Ehelyett, valószínűleg odarohan, felemeli, megöleli, bátorítja, hogy újra próbálja meg, és megdicséri bátorságáért, hogy szeretne valami újat megtanulni. Pontosan ugyanez a hozzáállás szükséges a dadogással szemben is – használja a saját módszerét a gyermek bíztatására, bizalmat ébresztve ezzel a beszéd iránt. Ez ugyanakkor felszínre hozza a dadogást, így a gyermeknek nem kényelmetlen erről beszélni, és kifejezni félelmét, frusztrációját.

Ne feledje – Ezek a stratégiák elsajátítása időbe telik. Ne keseredjen el, ha első látásra nehéznek tűnnek. A kezelés során szakszerű és pontos felvilágosítást kapnak a változtatásokra vonatkozóan.

Néhány dolog, amire figyelni kell

A természetes akadozásokat meg kell különböztetni a dadogástól. Ugyanakkor, a dadogás súlyossága változhat az idő múlásával. Néhány súlyosbodásra utaló jel magába foglalja a következőket:

• Növekvő mértékű ismételgetés (pl. ötszöri ismétlése az “a”-nak “a a a a a labda”)
• Az elnyújtások aránya növekszik az ismétlésekkel szemben (pl. “aaaaaaaaaa labda”)
• Teljes mértékű beszéd gátlás (pl. a gyermek szóra tátja száját, de nem jön ki belőle hang)
• Szembeötlő fizikai feszültség és erőfeszítés az akadozások alatt
• Félelemre és frusztrációra utaló jelek közvetlenül a görcs előtt vagy után
• Arra utaló jelek, hogy a gyermek bizonyos szavakat másokkal helyettesít, hogy elkerülje a dadogást.
• Arra utaló jelek, hogy a gyermek elkerüli a beszédet bizonyos helyzetekben, vagy bizonyos emberekkel szemben

Ha ezek közül bármelyikét tapasztalja gyermekén, keressen fel egy okleveles logopédust, akinek szakképzettsége kiterjed a gyermekkori dadogás felismerésére és kezelésére.

Egészséges kommunikációs attitűdök kialakítása dadogó kisgyermekeknél

A dadogás nagymértékben meghatározhatja a személy tudományos, társadalmi és szakmai sikerét, de ez nem szükségszerűen kell, hogy így legyen. A negatív következmények mennyisége, mellyel a dadogó szembesülhet, nagymértékben attól függ, hogy a személy maga, hogyan viszonyul a dadogáshoz. Más szóval, nem a dadogások gyakorisága az, ami meghatározza, hogy lesznek-e később kommunikációs nehézségei – fontos szerepet játszik ebben az is , hogy milyen képe van magáról és mit gondol a kommunikációs készségeiről szintén.

A dadogással szembeni különféle viszonyulások meghatározó szerepet játszanak, azt mutatva, hogy a legfontosabb dolog, amit a dadogó gyermekekért tehetünk, ha segítünk nekik megfelelő, egészséges kommunikációs hozzáállást kialakítani, hogy ne legyen negatív képük magukról sem szégyen vagy kényelmetlenségi érzetük, mely bénítóan hat a dadogással küzdő gyermekre, fiatalra, és felnőttre egyaránt. Ez akkor is így van, ha gyermeke idővel elnövi a dadogást.

A kisgyermekek önbecsülése nagymértékben függ a szüleik, és a környezetükben lévők elfogadó magatartásától. Ahhoz, hogy a gyerekek egészséges kommunikációs attitűdöt alakítsanak ki elengedhetetlenül fontos, hogy teljes elfogadást tanúsítsunk gyermekünk iránt, beleértve a beszédkészsége teljes mértékű elfogadását.

Persze, egyetlen szülő sem szeretné, ha gyermeke dadogna. Ha egy szülő negatív érzéseket közvetít a dadogás és megakadások iránt a gyermeknek is sokkal valószínűbb, hogy negatív érzései támadnak a beszédével kapcsolatban. Amikor egy gyereket zavar a beszéde sokkal több erőfeszítést tesz, hogy folyékonyan beszéljen. Következésképpen, a dadogással járó fizikai feszültség növekszik, és a zavar tovább súlyosbodik. Ezért, az egészséges hozzáállás nemcsak hogy gyermeke társadalmi, érzelmi és tanulmányi fejlődésében fontos – az elfogadás a beszédzavar súlyosbodásának lehetőségét is csökkenti.

A negatív reakciók kialakulásának megelőzésére a legjobb mód, megtanítani a gyermeknek, hogy elfogadja, és tárgyilagosan kezelje a dadogást. Fontos tudni, hogy gyermeke érzelmi reakcióinak irányítása, és az önelfogadáson való munkálkodás, nem azt jeleni, hogy “fel kell adni” a folyékonyságért vívott küzdelmet – természetesen tovább fejlesztjük a folyékonyságot mind a terápiás foglalkozás, mind pedig az otthoni feladatsorokon keresztül. A mi célunk, hogy gyermekének segítsünk a pozitív beszédattitűd kialakításában, miközben a folyékony beszédet is fejlesztjük – mind az egészséges hozzáállás mind pedig a folytonos beszéd fontos tényezői a kommunikációnak, és egyik sem lehet igazán sikeres a másik nélkül.

A szülők közül sokan, bár készséggel elismerik a pozitív beszédattitűdök kialakításának fontosságát, a lelkük mélyén továbbra is rendkívül nehezen fogadják el, gyermekük dadogását. Érthető félelem van e mögött, hogy gyermekük dadogása meghatározza majd tanulmányi, társadalmi vagy munkahelyi lehetőségeiket, ha felnőtt korukban is dadogni fognak.

Azonban lehetetlen, hogy a szülők elfogadást mutassanak gyermekük beszédkészsége iránt, miközben maguk is negatív érzésekkel telítettek. Sok szülőnek nehezére esik leküzdeni azt a hiedelmet, hogy a dadogás “rossz”, mondván, hogy “nem bírják elviselni a gyermek beszédét hallgatni” amikor az dadog. Más szülők úgy érzik, nem kell változtatniuk a hozzáállásukon, mert gyermekük úgyis hamarosan rendbe jön. Bár ezek mind érthető reakciók, fontos megjegyezni, hogy gyermeke öntől fogja megtanulni, hogyan álljon a dadogáshoz. Ha ön frusztráció, félelem, bosszúság jeleit mutatja gyermeke dadogásakor, kis időn belül hasonlóan fog ő is viszonyulni. Ez a hozzáállás nemcsak a gyermek beszéd iránti aggodalmát növeli, hanem súlyosbíthatja is a dadogást.

Hogy segítsünk a szülőknek legyőzni gyermekük dadogása miatt kialakult kellemetlen érzéseiket, megkérdeztük őket. Mit szeretnének, gyermekük hogyan viszonyuljon a dadogáshoz, ha az, felnőttkorára is elkísérné őt. A szülők nagy része azt szeretné, ha gyermeke úgy tekintene a beszédhibára, mint személyiségének csupán egy kis részére, ha nem csinálna “nagy ügyet” a dadogásból, és ha nem hagyná, hogy a dadogás megakadályozza őt abban, hogy elérje életcéljait. Más szóval azt szeretnék, ha gyermekük egészséges képet alakítanak ki önmagáról és beszédjéről, annak ellenére, hogy dadog. Az ön attitűdje a dadogás iránt, kulcsfontossággal bír gyermeke hozzáállásának kialakításában.

Több mód is létezik arra vonatkozóan, hogy hogyan viszonyuljon a dadogáshoz. Sok szülőnél hasznosnak bizonyultak a különféle beszédterápiák, melyek gyermek és szülői foglalkozásokat is magába foglalnak. A gyermekek megtanulnak sokkal folyékonyabban beszélni, miközben egyre kevésbé érzik magukat kényelmetlenül a dadogás miatt. A szülőknek, ez alatt alkalmuk nyílik megbeszélni az aggodalmaikat a gyermek beszédét illetően egy szakképzett terapeutával vagy a többi dadogó gyermekek szüleivel.

Egy másik módja az elfogadóbb magatartás elsajátításának a segítő csoportokban való részvétel, mint például a “Barátok: Fiatal Dadogók Egyesülete” vagy a “Dadogók Nemzeti Egyesülete”. (mindez persze Amerikára vonatkozik, hazai viszonylatban pl. a Démoszthenész Egyesület ilyen. – ford. megj.) Ezek a csoportok (klubok) nagyszerű segítséget nyújtanak mind a szülőknek, mind pedig a gyermekeknek, és számos példát is mutatnak olyan emberekről, akik bár dadognak, de nagyszerűen kommunikálnak.

Saját kellemetlen érzésein túllépve, számos más teendő is van, amivel segítheti gyermeke pozitív beszéd attitűdjének kialakulását. Például, úgy találtuk, hogy hasznos lehet, ha a szülők…

• nyugodt és objektív választ adnak a gyermek görcsös beszédére, ezzel mintát szolgáltatva,
• meghallgatják a gyermek beszéddel kapcsolatos aggodalmát és inkább a mondanivalójára, és kevésbé a megfogalmazás módjára figyeljenek

És amikor csak alkalmas:

• gyermekükkel tényszerűen, támogató hangon beszélnek a dadogásról, hogy a gyermekek megértsék, mi megy végbe, mikor nehézségeik vannak a beszéddel

Nagy valószínűség szerint, önnek alkalma lesz elsajátítani ezeket a technikákat a beszéd terápia ideje alatt, amely a szülői képzést és tanácsadó alkalmakat is magába foglalja.

Fontos megjegyezni, hogy ezeket, a módszereket nem szabad túl gyakran használni, és csak akkor, ha alkalmas a pillanat, hogy gyermekünk segítségére legyünk a jobb beszédkészségek kialakításában. Általában nem javasoljuk használatukat kisebb gyerekek esetében, akik nem törődnek dadogásukkal (bár, továbbra is fontos, hogy elfogadást tanúsítsunk minden dadogó gyermek iránt). Azoknál a gyermekeknél, ahol a tudatosság vagy aggodalom jelei jelentkeztek, az említett módszerek hasznosnak bizonyultak az erős negatív viszonyulások kialakulási esélyeinek csökkentésére.

Mindenek előtt, ne feledje, hogy ezek a módszerek arra hivatottak, hogy együtt használják őket azokkal a terápiákkal, amelyek a gyermek dadogását hivatottak csökkenteni. A végső cél, attól megóvni a gyermeket, hogy negatív érzéseket tápláljon, amely az előrehaladott dadogás jellemzője, miközben egyidejűleg fejleszti a folyékony beszédet. Ha bármi kérdése lenne a módszerrel, vagy gyermeke beszédével kapcsolatban, keressen fel egy szakképzett logopédust, akinek szakterülete a gyermekkori dadogás diagnosztizálása és kezelése.