Írta: Dr. Martin F. Schwarz

Bevezető

Martin F. Schwartz Air Flow technikáját eddig 12 000 páciens tanulta meg, és alkalmazza, 93%-uk azóta is folyékonyan beszél.

A könyv első részét elolvasva, mi dadogók, önmagunkra ismerhetünk, a tüneteket végre valaki közérthetően elmagyarázza. Választ kapunk arra, hogy miért tanultuk meg a dadogás reflexét?

A második részben bemutat egy olyan technikát, ami azonnal használható. Később pedig részletesen kifejti a megtanulásának és begyakorlásának módját is. Ami nem könnyű, mint írja, a mindennapi gyakorlásnak olyan természetesnek kell lenni, mint az esti fogmosásnak. Arról is ír, milyen nehéz a bennünk élő énkép megváltoztatása, hogy amikor a tükörbe nézünk, mi magunk is elhiggyük, hogy egy egészséges ember néz ránk vissza, nem pedig egy dadogó.

A sikertörténetek személyes esetein keresztül erőt meríthetünk a kitartáshoz.

A végszóban tanácsokat kapunk, hogyan keressünk magunknak terapeutát. Családtagjaink és barátaink eddig tehetetlenül nézték végig, hogyan küszködünk a szavak kipréselésével. A nekik szóló fejezetből megtudhatják, ezután hogyan tudnak nekünk segíteni.

Horváthné Balogh Éva vagyok, érintett. Mint oly sokan a vidéki felnőtt dadogók közül, én is végigjártam a sikertelen és reménytelen keresgélést, megfelelő terápia után a beszédhibámra. Az interneten keresgélve akadtam rá erre a könyvre, amit Jeszenszki Erika barátnőmmel közösen fordítottunk le.

Remélem hasznos segítség lesz érintetteknek és szakembereknek egyaránt.

(Horváthné Balogh Éva)

Előszó az olvasóhoz

1998-ban 26 éve már, hogy a New York-i egyetemi orvosi centrumban dolgozom. Ez idő alatt két területen működtem. Az első kapcsolatom a sebészeti osztállyal és a születési rendellenességek alapkutatásában, különösen az ajak, hangképzés, szájpadlás problémákkal. Másodszor, ahogy az elsőből kiderül, 22 éve véletlenül kezdtem a dadogás pszichikai okaival és gyógymódjának kifejlesztésével foglalkozni.

A második területem nem volt incidensek nélküli. Amikor beléptem, a kollégáim már vártak, hangoztatták a dadogás nem az én területem, maradhatnék az alapkutatásnál, és a dadogás direkt bemutatása a klinikai munkában a prostitúció egy formája, ami lerombolta a karrieremet.

Clinicians (klinikai dolgozók), másrészt, állították, hogy én voltam a beavatkozó, maradjak az én “elefántcsonttornyomban” és maradjak távol az ő “gyepjüktől” (területüktől). Ilyen messze mentek a fenyegetésben!

Mindkét csoportot meghallgattam, mialatt elhatároztam, hogy előretörök. Visszatekintve, korrekt voltam, és az elkövetkező évek igazolták a mi felfogásunkat és a dadogás gyógymódját gyökeresen megváltoztatták – mind arra ösztökélt, hogy kezdjem el kutatni a dadogás pszichikai okait.

Amint folytattam a munkát a dadogás kutatásában, hasonlóságokra bukkantam. Nincs különbség a francia, nigériai, japán vagy az amerikai dadogó beszédében. A történetek és az érzelmek ugyanazok.
Stuttering No More

Sok pácienstől begyűjtött élmények fordításaiból következett – ezek reprezentálták -, hogy a dadogó hang ősmintázatú. És amikor éreztem, hogy a probléma mélyebb, amikor csak tehettem, személyesen folytattam a munkát a dadogókkal.

“Azt hittem, hogy mindenki gyerekkorában is dadogott. Nem akartak dadogni, segíteniük kellett magukon. Ez azt eredményezte, hogy egyre nőtt az az időtartam, amikor nem dadogtak, és ezt folytatták. Azt tapasztalták, hogy az emberek félreértik őket. Zárkózott, visszahúzódó, csöndes típusok lettek.

De ez fáj nekik, az emberekkel sokat akartak beszélni, csodálatos párbeszédekre (együttműködésre) gondoltak. Minden éjjel, mielőtt lefeküdtek, azért imádkoztak, hogy ettől a szörnyű csapástól mentesüljenek. De nem így lett.

Amikor gyerekek voltak, specialistákhoz küldték őket. Akik fáradtak voltak ahhoz, hogy észrevegyék, hogyan lehet megállítani a dadogást. Néhányszor sikerült, de amint kiléptek az irodájukból, újra szánalmasan elbuktak.

Ahogyan a dadogókkal viselkednek, megalázzák őket, lerombolják az önbecsülésüket. És gyakran, ami a legrosszabb, ami sértést sértésre halmoz, az emberek kinevetik, hülyének nevezik, sohasem veszik komolyan őket.

Az iskolában, ha kérdésük van, nem tudják feltenni. És amikor felelnek, ha nem tudnak helyes választ adni, nem fogadják el tőlük. Az étteremben azt kérnek, amit ki tudnak mondani, és nem azt, amit akarnak. Kerülik a megalázó helyzeteket.

Sokat tanulnak, kitűnő osztályzatokat kapnak ott, ahol az írásbeli vizsgákat veszik alapul. Állandó rettegésben élnek a szóbeli vizsgák miatt, és kérik a szüleiket, hogy beszéljenek a tanáraikkal, hogy mentse fel őket. Néhány tanár érzékeny, és megkönnyíti a részvételüket. Mások ragaszkodnak hozzá, hogy legyőzzék a problémáikat – és ez a rémálom az emlékeikben évekig folytatódik és az ő harcuk a legrosszabb, nem csak az osztályban de bárhol.

Főiskolára akarsz menni, de rettegsz a kilátásoktól. Az a tény, hogy bármilyen kilátás egy rémálom. Emiatt az álláskeresés bonyolult. Ha szerencsés vagy, találsz egy olyan helyet, ahol nem foglalkoznak a problémáddal.

Ebből származik a másik gyötrelem: a nagy reményt (kilátást) teletöltötted rémülettel (terrorral). A dadogás első jele azonnal látszik és lerombolja az estét. Néha találsz valakit, akinek nem tűnik fel, hogyan beszélsz, nem törődik a problémáddal. Valakit, aki felületesen szemléli az embereket. Ezek a boldog idők.

Ahogy idősebb leszel, ez nagyon fáj, megtanulod a dadogás elkerülésének fogásait, és olyan foglalkozást választasz, amit büntetés nélkül tudsz elvégezni. Lehetsz könyvelő, mérnök, computer programozó vagy kamionvezető – ahol egyedül tudsz dolgozni.

A szüleid feladják. Többé már nem említik meg a téged ért csapást. Úgy tesznek, mintha nem létezne. A barátaid és ismerőseid is ugyanígy tesznek. Ez a tömör (masszív) összeesküvése a tagadásnak fokozatosan csökkenti a védelmedet és a viselkedésük nagyon fájdalmas, amikor bárkinek be kell vallani (beismerni) ezt.

Megpróbálod az alkoholt, és a drogot, mert hallottál róla, hogy ez néha beválik. De nem neked. Ezek a legrosszabbak, hagyd abba. Megpróbálod a nyugtatókat, (anti-convulsants, beta-blockers) – mindent, amit a modern gyógyászat ajánl, bármily csekély az esélye, hogy segít. De újra semmi.

Csatlakozol egy önsegítő csoporthoz, ahol hasonló problémákkal küszködnek, de jó, ha tükörbe nézel. Főleg szembesülsz a legrosszabbal, olyanokkal, mint te. Ez emlékeztet, hogy dadoghatnál rosszabbul is.

Elmondják, hogy a dadogás befolyásolta az életedet, alaposan alábecsülöd magad. Ez betölti az életed, ellenőzi azt, ravasz módon gyakran okoz töprengést: vajon lehet így folytatni az életet?

És feladod. Abbahagyod a válaszkeresést. Csatlakozol a visszautasítók “összeesküvéséhez” és azt teszed, ami szerinted a legjobb.

Szerencsére, ez a baj története már a múlté. Mi nem csak kidolgoztuk a technikát, de gyorsan hat is, gyakran abban a percben, tökéletesen megállítja a dadogást. Tökéletesen kidolgoztuk a módját. Ez a nagyszerű lépés, eltünteti azt, ami a félelmet összekapcsolja a dadogással.

Ami egyenlő fontosságú reményünk szerint a jövőben. A kilátások ragyogóak. Az új kutatások fényt derítettek az agy belső működésére: az idegközpont felelős a dadogásért. Úgy látszik a 21. Században bekövetkezik a gyógyulás.

De addig is, egy egyszerű tanulási technikával megállítjuk a dadogást. Rövid idő alatt el lehet sajátítani a használatát, állandó, új életmódot ad.

Ez biztos, soha többé nem lesz szükséged a dadogásra!
Dr. Martin F. Schwart

Portré a szerzőről

Dr. Martin F. Schwartz a Nemzeti központ a dadogókért intézet igazgatója. Az Ohio-i egyetemen szerezte meg a beszédtudományok doktora címet, 1962-ben.

1974-ben Dr. Schwartz felfedezte a “gégegörcsöt”, mint a dadogás fizikai (testi) okát. Eddig megjelent 3 könyvében – Stuttering Solved (Dadogás megoldva), You Can Stop Stuttering (Abbahagyhatod a dadogást), és a legutolsó, Stutter No More (Soha többet dadogás) – ő elmondja a praktikus alkalmazását a felfedezésének.

Dr. Schwarz részletes (alapos) előadásokat tart egyetemeken, kórházakban és gyakorlatvezetőknek szerte az Egyesült Államokban és Európában.

Horváthné Balogh Éva és Jeszenszki Erika fordítása
Eredeti: http://www.stutter-no-more.com