Liebermann Lucy, P.

(Budapest, 1899. máj. 22. – Budapest, 1967. márc. 2.) klinikai pszichológus.
A budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán végzett (1926), itt dolgozott Szondi Lipót Gyógy- és Kórtani Laboratóriumában és a Beszédhibásak Állami Intézetében (1928–37). Pszichoterápiás kiképzését 1932-ben fejezte be a bp.-i Magy. Pszichoanalitikai Egyesületben. Megszervezte a bp.-i tudományegy. I. sz. Gyermekklinikája nevelési tanácsadó rendelését (1937), annak vezetője volt, először klinikai állásban, majd mint az MTA tudományos munkatársa (1959–67); közben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főisk.-n tanított (1945-48). Kezdetben beszéd- és mozgászavarok (dadogás, ataxia) kórlélektani hátterével foglalkozott. Később gyermekpszichiátriai kutatásokat végzett, egyes tüneteket, kórképeket és a gyermekkori öngyilkossági kísérleteket vizsgálta. A Magy. Pszichológiai Társaság egyik alapító tagja, annak vezetőségében különböző tisztségeket töltött be. – 54 tanulmánya jelent meg. Pátzay Pál felesége volt.

Főbb művei:
Bewegungsuntersuchungen bei Stotterern (tanulmány, Berlin, 1933);
Correction of Ataxic Gait (tanulmány, London, 1939);
Pavor nocturnus (tanulmány, Basel, 1941);
Infantile Angstneurose (tanulmány, Basel, 1942);
Enuresis nocturna (tanulmány, Basel, 1944);
Three Cases of Attempted Suicide in Children (tanulmány, London, 1953);
Csoportterápia a nevelési tanácsadásban (tanulmány, Bp., 1956);
Joint Interview Technique and Experimentin Group Therapy (tanulmány, London, 1957);
Case History of a Borderline Personality (tanulmány, London, 1964);
Személyiségzavarok a gyermekkorban (Gegesi Kiss Pállal, Bp., 1965);
Egy peremkerületi iskola problematikus gyermekanyaga (Mirtse Mártával, Bp., 1966).

Forrás: Magyar életrajzi lexikon