Bemutatkozás

demoszthenesz_tagok

A DÉMOSZTHENÉSZ Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete 1994. szeptember 17-én alakult meg.

Az Egyesület a fiatal és felnőtt beszédfogyatékossággal élők (dadogás, hadarás, orrhangzósság, artikulációs hibák, agyi- érrendszeri történések következtében kialakult afázia, hangzavar stb.), az alapellátásban nem gondozott kommunikációs zavarral küzdők (és családtagjaik is) valamint a segítő szakemberek számára ad segítséget, tájékoztatással, felvilágosítással, vizsgálat, tanácsadás, terápia biztosításával, szakmai továbbképzésekkel, általános érdekképviselettel és minden olyan esetben, amikor az érintettek kommunikációs képességük hiányossága miatt hátrányt szenvednek az élet bármely területén, érdekvédelemmel.

A közvélemény szerint a beszédhiba kisgyermekkori jelenség. Kevesen tudják, hogy a beszéd zavarai a népesség 2-3 %-át egész életében elkísérik. Emellett nagy számban vannak olyan emberek, akiknek valamilyen okból felnőtt korban sérül a beszédkészségük, hangképzésük. Fontos tudni, hogy a beszédhibák javítására felnőtt korban is van lehetőség. A logopédiai kezelés – beszédhiba típusonként eltérő mértékben ugyan -, de az esetek jelentős részében eredménnyel jár.

Tesszük ezt – tapasztalataink alapján – annak a biztos tudatában, hogy a beszédhibák, kommunikációs zavarok felnőtt korban is hatékonyan megszüntethetők, illetve enyhíthetők.

Az Egyesület vezetősége

  • Elnökünk: Őze Áron
  • Titkárunk: Pintér Mariann
  • További vezetőségi tagok: Bagotai Györgyi, Feketéné Gacsó Mária, Gyenes Katalin, Kiss Szilvia, Kocsisné Mező Zsuzsa, Kovács Benedek, Sokhegyi Györgyi

Tevékenységünkkel szeretnénk elérni, hogy könnyebbé váljon

  • az érintettek és a segítők közötti kapcsolatfelvétel,
  • az érintettek szakszerű tájékoztatást és tanácsokat a kommunikációs problémáik megoldásához,
  • támogatást nyújtsunk a beszédhibások szociális elszigetelődésének felszámolásában és/vagy megakadályozásában,
  • közreműködésünkkel növeljük az együttműködést és toleranciát a társadalomban,
  • segítsük a beszédhibásokkal kapcsolatos felvilágosító munkát a közvetlen és tágabb társadalmi környezetben,a beiskolázást és integrációt.

A fenti célok elérése érdekében az Egyesület az alábbi közhasznú tevékenységeket végzi:

  • egészségmegőrzés, betegség-megelőzés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs tevékenység
  • nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés
  • hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése
  • emberi és állampolgári jogok védelme

Fő szolgáltatásaink

(szolgáltatásainkról bővebben itt)

  • Tájékoztatás, felvilágosítás: információs adatbázis, tájékoztatás a beszédhibákról, a kezelés és megelőzés lehetőségeiről, a logopédiai ellátás helyszíneiről (Logopédus kereső), telefonos segítőszolgálat,
  • Vizsgálat és tanácsadás: beszédvizsgálat, időszakonként térítésmentesen és egyeztetett időpontokban előjegyzés szerint, a vizsgálat eredménye alapján terápia megajánlása, vagy megfelelő szakemberhez irányítás,
  • Terápiás szolgáltatásrendszer: egyéni és csoportos önköltséges terápiák,
  • Szakmai továbbképzés, konzultáció, akkreditált továbbképzések: a logopédiai szaktudást mélyítő, akkreditált továbbképzések, az elméleti és gyakorlati újdonságokat ismertető DEMO-napok beszédhiba típusonként.
  • DÖCÖGŐK: A klub tagjai többségükben ritmuszavarral küzdő fiatalok és felnőttek. Számukra, és az ő aktív közreműködésükkel olyan programokat ajánlunk, amely tájékoztatást, segítséget és szórakozást egyaránt nyújt.
  • Démoszthenész Thália Pódium: heti rendszerességgel, a beszéd technikai készségének fejlesztése,
  • Érdekvédelem: az érintettek személyes érdekvédelme minden olyan esetben, amikor kommunikációs képességük hiányossága miatt hátrányt szenvednek az élet bármely területén, illetve szakmai, etikai vitás ügyek esetében.)

Ars poetica

A beszéd- és nyelvi fogyatékossággal élők problémáit minden más fogyatékosságnál nehezebben lehet felismerni, mert a kommunikációs zavarok többnyire csak a megnyilatkozás pillanatában észlelhetők. Az egyéb fogyatékos csoportok esetében a fogyatékosság megjelenési formái: a mozgáskorlátozottságra egy kerekes szék, a látás hiányára a fehér bot, a hallás csökkent voltára a hallókészülék az első pillanatban felhívja a figyelmet. A beszéd fogyatékosságának nincsenek ilyen külső, a kommunikációs partnert és a társadalmat felkészítő jellemzői. Az érintettek közül emellett sokan nem vállalják, nem tartják magukat fogyatékosnak, így jelenleg nehéz meghatározni és kellő pontossággal behatárolni létszámukat.

A beszéd- és nyelvi fogyatékossággal élő felnőtt korú személyekről elmondható, hogy a többi fogyatékos csoporthoz képest hosszadalmas, fáradságos úton jutnak csak felvilágosításhoz, terápiához, s ha rá is találnak a megfelelő szakemberre, többnyire csak térítés ellenében vehetik igénybe a megfelelő szolgáltatásokat.

Ezért a kommunikáció akadályozottsága jelenleg még sem a köztudatban, sem a törvényalkotásban, sem a rehabilitációban nem szerepel a jelentőségének megfelelő helyen.

Az előítéleteknek és a rehabilitáció elérhetőségének hiányosságai következtében kevesen tudják azt, hogy a beszéd- és nyelvi zavarok jelentős része felnőttkorban is javítható.

Gyermekkorban egyszerűbb a probléma kezelése, hiszen a gyermek szülei keresik a segítséget és rendelkezésre áll egy olyan közoktatási intézményrendszer, ahol megfelelő tájékoztatást kaphatnak a szülők, illetve a logopédiai ellátás is elérhető az érintett gyermekek számára. A köznevelésre vonatkozó törvényekben foglaltak szerint azonban csak 18 éves korig hozzáférhető az alapellátás, az idősebb korosztály térítésmentes kezelésre már nem jogosult. Így a felnőttkorban fennálló, illetve megjelenő nyelvi, beszéd-, olvasás-, írás- és számolási zavar terápiájában való részvétel rendkívül korlátozott, sok esetben nem érhető el.

A gyermekkor elteltével is fennálló beszédhibák közül talán a dadogás az, amely – a legtöbb esetben – fokozatosan beépül a személyiségbe. Befolyásolja a viselkedést, gondolkodásmódot. Önbizalomhiányt, érzelmi kiegyensúlyozatlanságot, megnehezített alkalmazkodóképességet, szorongást és passzivitást von maga után. A felnőtt korú dadogók, orrhangzósok és hadarók a közvetlenül érzékelhető kifejezésbeli nehézségeket meghaladó mértékű kommunikációs nehézségekkel, kapcsolatteremtési gátlásokkal, pályaválasztási és pályamódosítási gondokkal küzdenek, személyes értékeik kibontakozása, érvényesítése korlátokba ütközik. A beszédzavarok, kommunikációs problémák tehát – hasonlóan más fogyatékosságokhoz – hátrányos helyzetet, esélyegyenlőtlenséget okoznak. A beszédhibás egyén gondjaihoz társul még kommunikációs sajátosságainak és ezáltal személyének megítélése: a beszédhibákkal kapcsolatos felvilágosítás hiánya, előítéletek és a kezeléssel kapcsolatos hiányosságok: például az, hogy kevés a felnőttek ellátására vállalkozó szakember.

A felnőttkorban megjelenő, betegség, sérülés következtében fellépő nyelvi, beszéd-, olvasás-, írás- és számolási zavar a családot is érzékenyen érinti: nyomasztóan hatnak a családi közösségre a hirtelen jött nehézségek, a betegápolás, a kieső jövedelem pótlása, amely sok esetben a család széthullásához vezet. Az életvitel hirtelen megváltozása, illetve a családi támogatottság hiánya miatt az érintettek önállósága csorbát szenved, hiszen interperszonális nehézségekkel találkoznak, különösen az idegenekkel és a teljesítményhelyzetekben történő kommunikáció esetén.

A különböző kommunikációs csatornák – telefon, internet, okos telefon – használata során is gyakran akadályokba ütköznek, bár a technika fejlődésének köszönhetően már rendelkezésre állnak szoftverek, speciális eszközök, amelyek megkönnyíthetik a beszéd- és nyelvi fogyatékossággal élők mindennapi életvitelét.

A kommunikációs nehézség kapcsolatteremtési gátat szül, mely az élet minden területére kihat. Ennek következtében elszigeteltséget élnek meg, ami a legtöbb esetben fokozatosan beépül a személyiségbe; megváltoztathatja a viselkedést, gondolkodást. Az önbizalom és a megváltozott állapot elfogadásának hiánya szorongást, passzivitást eredményez.

A társadalom stigmatizáló gondolkodása gyakran a segítségkérés elmaradását eredményezi; a beszéd- és nyelvi fogyatékossággal élő felnőttek nem tudnak hozzáértő terapeutához fordulni, illetve az önsegítő szerveződésben rejlő lehetőségekkel sem tudnak kellően élni.

Az előítéletes gondolkodás és a kommunikációs nehézségek a társadalomban való aktív részvételt hátráltatják, a munka világából pedig kirekesztettséget okoznak. A beszéd- és nyelvi fogyatékossággal élők jelentős része a pályaválasztási és pályamódosítási törekvéseikben többnyire az inaktív populációt gyarapítja keresőképes koruk ellenére.  

Névadónkról

Írta: Subosits István, ny. főiskolai tanár

Az 1994-ben alapított Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete a szónoklat egyik legnagyobb mesterének a nevét vette fel. Démoszthenész neve természetesen kötelez. Hogy mit jelent a második évezred végén élőnek a több mint 2300 évvel ezelőtt működött athéni szónok és politikus egyénisége és tevékenysége, erre a kérdésre Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című műve alapján válaszolhatunk. Hogy Démoszthenész alakja mennyire alapvető emberi magatartásformák megtestesítője, köznapi élete, a vele megtörtént egy-egy jelentéktelen esemény leírása világítja meg legjobban.

demoszthenesz-logoDémoszthenész i. e. 384-ben született. Apját, aki fegyverkovács volt hétéves korában elvesztette. Gyámjai anyjával és húgával együtt kisemmizték az örökségből, úgyhogy a szegénységre jutott ifjú – aki már gyermekként rajongott a szónoki dicsőségért – első törvényszéki beszédét jussa érdekében mondta el. A gyenge, betegeskedésre hajlamos fiatalember első szereplései kudarcot vallottak, szavai elvesztek a zajban, kinevették szokatlan beszédmódját, amely hosszú körmondatokkal zsúfolódott és bonyolult, nehezen érthető érvelésekkel terhelődött.

Barátja, Szatürosz színész meggyőzte arról, hogy a jó előadási mód szépséget és ékességet ad a beszédnek. Szinte semmit sem ér a szó, ha valaki nem törődik mondanivalója kifejezésmódjával és előadásmódjával. Ezért egy földalatti szobát épített magának, amely a mai napig is fennmaradt, és oda elvonulva naphosszat csiszolta hangját, előadási módját, javította hangképzési technikáját. Több ízben két-három hónapon át fejének csak egyik feléről nyíratta le a haját, hogy emiatt restelkedve ne jöjjön elő, bármennyire is kívánta a társaságot. Így kényszeríttette önmagát arra, hogy folyamatosan gyakoroljon és képezze hangját. Mivel a hangja is gyenge volt, lélegzete el-elakadt, azzal is erősítette hangját, hogy futás közben vagy meredek lejtőn felfelé menet, bár lihegett, hosszú beszédrészleteket vagy verseket adott elő. Házában volt egy nagy tükör, és az előtt állva tanulta beszédeit, gyakorolta a megjelenését és helyes hangképzését. Egyik szónoktársa szerint hebegő hangképzésén úgy segített Démoszthenész (ezt idős korában maga beszélte el a nagy szónok), hogy kavicsokat vett szájába, hogy bizonytalan és akadozó ejtését legyőzze és kijavítsa.

Az a márványszobor, amely őt ábrázolja, s amelyet az athéniak i. e. 280-ban állítottak fel, abban a testtartásban jeleníti meg, amikor a szónok beszédének megkezdése előtt gondolatait összpontosítva komoran magába mélyed. Lesütött szeme, összekulcsolt kezei, a várakozással teli pillanat csendjét és feszültségét érzékeltetik. A szobor mestere a szónok szabadon hagyott karjaival érzékeltette azt a közismert szokását, hogy a hagyományos felfogással ellentétben beszéd közben élénken gesztikulált. Arcának gondterhelt keserűsége, hórihorgas és inas alakja, öltözetének keresetlen egyszerűsége a lelkiismeretével s az élet fonákságán tépelődő embert állítja elénk.

Magától értetődő, hogy a beszédtechnika és a modern beszédjavítás más eszközöket és módszereket használ. De Démoszthenész példát nyújthat a sikeres munkához a következőkben:

  • Az erős akarat, a kitartó munka, az önmagunkba vetett hit ma is elengedhetetlen a beszéd helyrehozatalában.
  • A lelkiismeretes felkészülés, amelytől idegen a rögtönzés és az átgondolatlanság, meghozza a maga gyümölcsét.
  • Végül: Bár érhetik az embert kudarcok, a helyes célokat nem szabad feladni.

A koszorúról című fennmaradt írásából olvashatjuk: ” …minek voltam ura én? Semminek! A nép előtt való beszéd jogát – az egyetlent, amelyben részem volt – egyaránt megadtátok nekem és az ő bérenceinek (Makedón Fülöpről van szó). És azok valahányszor túlharsogtak engem…, mindig úgy távoztatok tőlem, hogy saját ellenségeitek érdekében hoztatok határozatot…” Plutarkhosz szerint Démoszthenész példát ad arra, hogy “kötelességünk azt, aki szenved, nem vigasztalanul magára hagyni gyötrelmeivel, ha nem gyengéd szavakkal vigasztalni és gondolatait kellemesebb dolgok felé terelni.”