A tanulási zavarok és a diszlexia különböző nemzetközi és hazai meghatározásaiból

A tanulási nehézségek mint kategória, viszonylag újkeletű. A “learning disability”, (tanulási képtelenség, nehézség, zavar) kifejezést Samuel Kirk használta először 1962-ben. A jelenség leírása azonban visszanyúlik a múlt századba. Morgan 1896-ban számolt be egy brit orvosi folyóiratban annak a 14 éves fiúnak az esetéről, akinek normális intelligenciája és a normális oktatási körülmények ellenére komoly nehézséget jelentett az olvasás. Hinshelwood (1895) “szóvakságnak” nevezte ezt a rendellenességet, és a bal agyi féltekében keletkezett neurológiai elváltozásoknak tulajdonította az akkoriban megjelent, balféltekei sérülések során olvasási készségüket vesztett betegekről szóló tanulmányokra alapozva elméletét.

Morgan, W. P. (1896) A case of congenital word-blindness. British Medical Journal, 2. 48-53.

Hinshelwood, J. (1895) Wordblindness and visual memory. Lancet 2. In. Hinshelwood, J. (1917) Congenital word-blindness. Lewis, London.

Manapság diszlexiának, vagy specifikus olvasási nehézségnek nevezi a tünetet a szakirodalom. Ha ismert agyi sérülés okozza, szerzett (acquired) diszlexiaként azonosítják, szemben azzal az esettel, amikor neurológiai elváltozásoknak nincs nyoma, és az egyén valószínűleg kisebb, meghatározhatatlan idegrendszeri abnormalitással született, amely olvasási zavarokat okoz. Ebben az esetben fejlődési (developmental) diszlexia a meghatározás. A tanulási zavarok közül a diszlexia kapta a legnagyobb figyelmet, talán mert a legszembetűnőbb ellentmondást hordozza. A legtöbb tanulmány, vizsgálati eredmény az olvasási problémák témában született.

Habár a leginkább vizsgált terület a tanulási nehézségek közül a diszlexia, mégis csak egyike a számos, főképp tüneti szinten elkülönített rendellenességeknek. A gyermek, aki normálisan fejlődik minden más területen, csak a beszéd okoz nehézséget, fejlődési beszédzavarral küzd. Ugyanígy a fejlődési írás, számolás és társas készség, viselkedés zavar az adott területen meglévő funkciókiesést írja le. A tünetek legtöbbször keverednek, és nem tisztán elkülöníthetőek funkció szerint. Minél súlyosabb az elváltozás, annál több funkciót érinthet.

Az ADHD-nak rövidített hiperaktív viselkedés és figyelmi deficit (attentional deficits/hyperactivity disorders) tünetegyüttest, bár eredetében és tüneteiben is rokon az előbbiekkel – neurológiai elváltozás áll hátterében és járhat tanulási zavarokkal, – mégis elkülönítik a tanulási zavaroktól. Az ADHD-t sokkal inkább orvosi-pszichiátriai, mint pedagógiai-pszichológiai problémaként kezelik.

Kirk és Bateman meghatározásában a tanulási zavar “olyan elmaradás, rendellenesség vagy megkésett fejlődés a beszéd, olvasási, írási, számolási folyamatokban vagy más iskolai tantárgyakban, amelyet lehetséges agyi diszfunkció és/vagy emócionális vagy viselkedési zavar által okozott pszichológiai hátrány eredményez. Nem értelmi fogyatékosság, érzékszervi hiányosság vagy kulturális vagy oktatási tényezők okozzák.” A meghatározás hangsúlyozza a tanulási zavarnak az iskolával kapcsolatos viselkedésben való megjelenését és sérült pszichológiai folyamatokkal való kapcsolatát. Ez a leírás lényegében minden további definíció alapja maradt.

Kirk, S. A. & Bateman, B. (1962) Diagnosis and remediation of learning disabilities. Exceptional Children, 29, 73-78.

Az 1994-es DSM-IV tanulási rendellenességekről szóló fejezete tartalmazza az olvasási, számolási, írásbeli kifejezés és másképpen meg nem különböztetett tanulási zavarokat. Ez utóbbi a mozgás koordinációs és beszédbeli, kommunikációs zavarokat írja le.

A DSM-IV tanulási zavarok diagnosztizálását akkor javasolja, ha az egyén teljesítménye olvasási, számolási és írásbeli készséget mérő sztenderdizált tesztekben vagy tesztek valamelyikében a korának, iskolázottságának és intelligenciájának megfelelőnél jelentősen gyengébben teljesít, és a zavar jelentősen befolyásolja az iskolai és azokat a mindennapi teljesítményeket, amelyek ezeket a készségeket megkívánják. A tanulási zavarokat meg kell különböztetni az iskolai képességek normális változatainak megjelenésétől, és a kulturális és oktatásbeli hátrányt okozó faktorok okozta elmaradástól.

A Dictionary of Psychology a diszlexiát viszont egyszerűen “az olvasáselsajátítás terén jelentkező kudarcként” írja le, és az angol szakirodalomban sok kutató a dysgraphia kifejezést a helyesírási nehézséggel szinoním fogalomként használja.

Az International Dyslexia Association meghatározásában a következőket találjuk:

“A diszlexia a különböző tanulási zavarok egyike. Speciális nyelvi alapokon kialakuló alkati eredetű rendellenesség, amely egyszerű szódekódolásbeli nehézséggel jellemezhető, és általában elégtelen fonológiai feldolgozási képességeket jelent. (…) A diszlexia a nyelv különböző területein megjelenő eltérő zavarokban mutatkozik meg, gyakran az olvasási problémával együtt feltűnő probléma az írás és helyesírás megfelelő elsajátítása.”

A British Dyslexia Association olvasás-, írás- és helyesírásbeli (sőt esetleg számolás- és nyelvhasználatbeli) nehézségként azonosítja a diszlexiát: “A diszlexia legjobban azon képességek és nehézségek kombinációjaként írható le, amelyek hatással vannak a tanulási folyamatra egy vagy több készség – olvasás, helyesírás, írás, és néha számolás és beszéd – érintettsége által”

Peer, L. (2001) What is dyslexia? In.(Ed.) Ian Smythe: The Dyslexia Handbook 2001. London, BDA. 61.

Oroszországban a diszlexia kifejezés kizárólag az olvasási zavarokra használatos, a diszgráfia fogalma pedig mindenféle írási nehézségre utal, beleértve a helyesírást és a kézírást is. A diszlexia olyan olvasási rendellenesség, amely meglassult olvasási tempót és számos jellegzetes olvasási hibázást jelent. A diszgráfia írási rendellenesség, amely a hangok helytelen graféma (betű) átültetését vagy az írott nyelv szintaktikai rendellenességét jelenti.

Boldureva, T. & Isekova, O. (1997) Russia. In. (Eds.) Salter, R. és Smythe, I. (1997) The International Book of Dyslexia. London, WDNF és EDA. 148-152. old.

Olaszországban további megkülönböztetést tettek elkülönítve a helyesírásbeli zavarokat a motoros készségek terén mutatkozó zavaroktól. A helyesírási nehézség így a dysorthographia (az orthographia kifejezésből eredeztetve), az írásnak motoros deficitje pedig a dysgraphia elnevezést kapta.

Morchio, B., Ott, M. és Pesenti, E. (1989) The Italian Language, Developmental Reading and Writing Problems. In P.G. Aaron és R.M. Joshi (Eds.) Reading and Writing Disorders in Different Orthographic Systems. Kluver Academic Publishers.

A lengyel szakemberek ugyanígy különböztetik meg az olvasási, helyesírási és írási nehézségeket. A Lengyel Diszlexia Szervezet a dysautographia szót használja azon automatizált motoros folyamatok zavaraira, amelyeknek a kézírás kialakításában van szerepe.

Bogdanowicz, M. (1997) The Experience with Dyslexia in Poland. In. (Eds.) Salter, R. és Smythe, I. (1997) The International Book of Dyslexia. London, WDNF és EDA. 143-147. old.

Sarkady Kamilla és Zsoldos Márta (1992/93) tanulási zavarnak tekintik azt az – intelligencia szint alapján elvárhatónál lényegesen – alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre sajátos kognitív pszichológiai tüneteggyüttessel. A tanulási zavar társuló tünetként megjelenhet enyhe értelmi fogyatékosságnál érzékszervi sérülésnél és beszédhibáknál. Ezekben az esetekben is (specifikus) tanulási zavarról beszélünk.

Sarkady K. & Zsoldos M. (1992/93) Koncepcionális kérdések a tanulási zavar körül. Magyar Pszichológiai Szemle, (3-4) 259-270.

A tanulási zavarok kifejezés átfogó meghatározása azon rendellenességek heterogén csoportjának, amelyek az intelligencia szinttől függetlenül jelentős nehézséget okoznak az írás olvasás és/vagy számolás elsajátításában, és a zavarok visszavezethetőek a központi idegrendszernek a szokásostól eltérő fejlődésére, működésére. A szindróma kialakulásának hátterében a szenzomotoros képességek illetve sajátos információfeldolgozásbeli eltérések azonosíthatóak. A zavarok megjelenhetnek testsémazavar, gyenge egyensúlyérzék és gyenge téri orientáció terén, valamint a vizuális, auditív és taktilis észlelésbeli és szekvenciális információfeldolgozásbeli deficitekben.

A legtöbb esetben a tanulási zavarok az információ feldolgozásának egy speciális módjának tekinthető. Megfelelő ingerkörnyezet és oktatás esetén a zavarok kialakulása megelőzhető. Ezért javaslom, hogy a tanulási zavarokkal küzdőket őmásképpen tanulóknakő nevezzük inkább, mint bármely más a diszfunkciót hangsúlyozó cimkét használjunk.

Bár a tanulási zavarok megjelenhetnek más hátrányt okozó rendellenességekkel (érzékszervi, mozgásszervi rendellenességek, értelmi fogyatékosság, társas-érzelmi zavarok) vagy környezeti hatásokkal (szocio-kulturális hátrány, nem megfelelő oktatás), ezeknek nem egyenes következménye a tanulási zavarok kialakulása.

Gyarmathy É.(1996) Tanulási zavarokkal küzdő tehetséges gyerekek azonosítása. Ph.D. disszertáció. Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen.

A diszlexia az olvasás, írás és helyesírás elsajátításában mutatkozó nehézség, amelyet fonológiai, vizuális és auditív feldolgozásbeli deficetek okozhatnak. A szótalálás és a feldolgozás sebességében is zavarok mutatkozhatnak.

A diszlexia megjelenése nem csak az egyénekben mutatkozó kognitív különbségektől, hanem a használt nyelvtől is függ.

Ian Smythe, 2000 – Forrás: www.diszlexia.hu